GULÁCSY Irén

FEKETE VŐLEGÉNYEK

A regény a Mohács körüli időket idézi fel. Mátyás halála után a főnemesség fékeveszett önkényeskedése és kapzsisága rohamosan élte föl mindazt az erőtartalékot, amit Mátyás felhalmozott: belső békét, külső tekintélyt, törvényt és becsületet. A trónon a beteges, tehetetlen "Dobzse" László (II. Ulászló) ült, s a korona megszerzéséért a Habsburgok és a mérhetetlen ambicióval megáldott Zápolyai János, szepes grófja versengett.

Ebben a cseppfolyós helyzetben magasztosul hőssé a két "fekete vőlegény", Tomory Pál kalocsai érsek, a mohácsi csatavesztett sereg vezére, illetve Czibak Imre váradi püspök és temesi ispán, aki a Mohács utáni zavaros időkben próbál rendet teremteni. Mindketten történelmi személyiségek, s mindkettőjük élete összefonódik, hogy végül tragikusan végződjék. Az írónő az ő sorsukon keresztül mutatja be a 16. század Magyarországát, Mohács nemzedékét. Megismerjük a nemzeti király mellett kardoskodó középnemesség életvitelét, a nép hihetetlen nyomorát, amely a Dózsa-felkelésbe torkollik; bekukkantunk a királyi udvarba, amely szegényesen tengeti napjait a beteg Ulászló és a gyermek-, majd kamaszkirály II. Lajos alatt. Megjárjuk a Zápolyák szepesi fellegvárát, ahol nagyravágyó terveket szőnek a tűzön-vízen át trónra törő ivadékok, ott vagyunk a Mohácsi csatamezőn, és tanúi lehetünk az ország három részre szakadásának, a teljes bomlás kezdetének.

A történelmi kulisszák előtt eleven és hiteles emberi drámák zajlanak: szerelmek és barátságok köttetnek és hullanak szét, a jó és rossz emberi tulajdonságok összecsapásának leszünk tanúi.
A regényt a kalandosság, a sokszínű cselekményvezetés jellemzi.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez