GULAY István
ALFÖLDI ANTIKRISZTUS
Meghökkentő témájú, szokatlan szerkezetű és stílusú mű Gulay
kisregénye. Valahol az Alföldön, a legközelebbi várostól is messze
elterülő pusztán él nemzedékek óta ötven juhászcsalád és a létüket
megalapozó többezer juh. A központi majorból, a hodályból és a körben
elszórt tanyákból álló zárt kisközség az öröklött tapasztalatok és
tevékenységek szigorú rendszerében él. Ám egy napon az egyik juhásznak
"táltos" fia születik, aki foggal jött a világra. Ifjabb Nagy Rébék
István viselkedése, "csodálatos mondásai" felkavarják a kis közösség
életét. Tehetségének híre a "nagyvilágba" is eljut, mégsem akar
továbbtanulni, övéi között marad - akiknek szerinte szükségük van rá.
A történet itt fordul az eddig is szándékosan homályos kontúrú
valóságból az abszurd felé. Ifjabb Nagy Rébék furcsa gondolataival és
megjegyzéseivel egyre nagyobb rést üt a megszokotton, majd prófétaként
a juhászok élére áll, s a világnak való megmutatás szándékával
kivezeti őket a pusztából. A vándorlás során az emberek lelkileg és
fizikailag is sorra pusztulnak - majd egyre többükben ébred fel a vágy
a munkájuk, életük értelme, a juhok után - s mikor már nem bírják
tovább az értelmetlen megpróbáltatásokat, megölik a prófétát. A
cselekmény másik szála a magukra hagyott birkák története, "akik" az
önfenntartás ösztönének engedelmeskedve "gazdáik távollétében"
önellátásra rendezkednek be, majd fokozatosan társadalommá,
törvényekkel és hagyományokkal bíró közösségbe szerveződnek. Egy idő
után életük legalább olyan rendben zajlik, mint amikor még a juhászok
viselték gondjukat. Míg egy napon közöttük is megszületik egy
csodálatosakat művelő kisbárány... |