GYÁRFÁS Endre

SZŐLŐHEGYI VARÁZSLAT

Károly ötszáz négyszögöles szőlőjében dolgozgat. Egyedül van, lassan, komótosan tesz-vesz, van ideje, hogy el-elmerengjen, felelevenítse életének sok-sok epizódját. Felidézi gyerekkorát, iskoláséveit, úttörőidejét, visszagondol elválaszthatatlan barátjára, Gyurkára, aki - miként ő is - "alulról" jött, a ferencvárosi prolik közül. A két barát fölfelé tör, ám nem sokra viszi egyikük sem: Gyurkából művezető lesz, Károlyból szerelő, aki később kiváltja az ipart. Szinte legendás gyerekkori barátságuk azonban nem állja ki az idők próbáját: nemcsak a mindennapok szakítják el őket egymástól, de Zsóka is, aki először Gyurka felesége, kislányának anyja lesz, majd Károlyhoz pártol, hozzá költözik, hogy azután Gézánál, egy jól menő maszeknál kössön ki. Gyurkával több mint tíz éve nem találkozott Károly, és miközben ezen mereng, nem is sejti, hogy Gyurka éppen feléje igyekszik. Az idős Gyurka is felidézi magában a múltat. Miközben villamosra, buszra, vonatra száll, miközben a szőlő felé tart, előtte is lepereg kettejük viszonyának, gyerek-, ifjú- és felnőttkoruknak egész története. Az író mesterien vágja egymásba a két emlékezést: egyszer Károlyt figyelhetjük, másszor Gyurkát, kettejük belső monológjaiból bontakozik ki lassan, tempósan nemcsak a két ember, de egy hosszú korszak folyamatrajza is. A műnek hallatlan feszültséget ad, hogy végig sejthető: valamit mindkét visszaemlékező eltitkol még saját maga elől is, van valami, amit csak együtt tisztázhatnak. Gyurka mindenesetre még pisztolyt is visz magával a találkozóra, egy öreg, 56-ban elásott fegyvert.
A remekül megkomponált, két portré köré félszázad magyar történelmét hitelesen felrajzoló regény tartalmas időtöltést kínál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez