GYÁRFÁS Endre
SZŐLŐHEGYI VARÁZSLAT
Károly ötszáz négyszögöles szőlőjében dolgozgat. Egyedül van,
lassan, komótosan tesz-vesz, van ideje, hogy el-elmerengjen,
felelevenítse életének sok-sok epizódját. Felidézi gyerekkorát,
iskoláséveit, úttörőidejét, visszagondol elválaszthatatlan
barátjára, Gyurkára, aki - miként ő is - "alulról" jött, a
ferencvárosi prolik közül. A két barát fölfelé tör, ám nem
sokra viszi egyikük sem: Gyurkából művezető lesz, Károlyból
szerelő, aki később kiváltja az ipart. Szinte legendás
gyerekkori barátságuk azonban nem állja ki az idők próbáját:
nemcsak a mindennapok szakítják el őket egymástól, de Zsóka is,
aki először Gyurka felesége, kislányának anyja lesz, majd
Károlyhoz pártol, hozzá költözik, hogy azután Gézánál, egy jól
menő maszeknál kössön ki. Gyurkával több mint tíz éve nem
találkozott Károly, és miközben ezen mereng, nem is sejti, hogy
Gyurka éppen feléje igyekszik. Az idős Gyurka is felidézi
magában a múltat. Miközben villamosra, buszra, vonatra száll,
miközben a szőlő felé tart, előtte is lepereg kettejük
viszonyának, gyerek-, ifjú- és felnőttkoruknak egész története.
Az író mesterien vágja egymásba a két emlékezést: egyszer
Károlyt figyelhetjük, másszor Gyurkát, kettejük belső
monológjaiból bontakozik ki lassan, tempósan nemcsak a két
ember, de egy hosszú korszak folyamatrajza is. A műnek
hallatlan feszültséget ad, hogy végig sejthető: valamit mindkét
visszaemlékező eltitkol még saját maga elől is, van valami,
amit csak együtt tisztázhatnak. Gyurka mindenesetre még
pisztolyt is visz magával a találkozóra, egy öreg, 56-ban
elásott fegyvert. |