GYURKOVICS Tibor

CANTATA AQUIARUM

A verseskötet frappáns ajánlása szerint "Gyurkovics Tiborról már mindent tud az olvasó". Ismeri például sokoldalúságát, tudja róla, hogy író és költő, drámaszerző, pszichológus, színész és műsorvezető (valóságos showman). Ám a gondolat úgy is folytatható, hogy Gyurkovics Tibor meg mindent tud az irodalomról, a versről; úgy szól ő versben, mint a színész, aki egyik percben drámai hőst alakít, a másikban meg vérbeli clown. A Cantata aquilarum darabjai éppen ilyen sokfélék, mégis ama versek gyűjteményének fogható föl, melyeknek közös vonása, meghatározó sajátossága az átütő erejű zeneiség. A költő muzikális hatású verseit vonultatja föl, melyek néhol dalszövegként is olvashatók, néhány közülök mégis megrendítő, tragikus, ám akad köztük parodisztikus hatású is. Márai Sándor polgári komolysága és Karinthy Frigyes pesties humora, Rilke hihetetlen műgondja és Hrabal áradó természetessége egyszerre van jelen verseiben, miközben az egész olyan szürrealisztikus hatású, mintha egy képet Chagall és Salvador Dalí közösen festett volna.

A nyitó vers (Ébredés) a muzsika hatalmáról vall, miközben egy hajóút impressziói fogják keretbe a létértelmező gondolatokba szökellő zeneiséget. Ugyancsak hatásos ritmikával szólnak drámai témájú és hangú versei (Apám; Buchenwaldi menekülés; Szüleim halálára), ugyanilyen muzikális érzékkel szólaltatja meg a szférák távoli fényeinek irizáló látványát (Őrség); szinte gyermekversként skandálható dallal köszönti a természet ébredését (Tavasz); József Attila-i fohászt ír édesanyja emlékére (Anyácskám) és "marháskodó" nyelvtörőt (Váltóláz); egyszer szonettben szól (Ólomkristályok), másszor paródiát űz (Operett); bumfordi medvedalt ír (Medve-les), azután száműzöttként a halált hívja (Mikes levele); fohásszal fordul az ég felé (Ima), de a másik perben slágerszöveget applikál játékos mondókába (Gézengúz). Ír tájverset és elégiát, borhoz szóló ódát és hazát sirató balladát, emlékverset és sanzont, impresszionisztikus tájverset és elvont gondolati költészetét.

Rendkívül sokoldalú formakultúra, roppant változatos beszédmód, komolyság és játékosság, variatív stílus és hangulat, mindenekelőtt kiszámíthatatlan játékosság jeleníti meg Gyurkovics Tibor egészen sajátos versvilágát. Mert létezik egy ilyen külön versvilág, amelynek az a legvonzóbb tulajdonsága, hogy minden olvasó előtt nyitva áll. Különös, varázsos világ ez, már-már labirintusszerűen zsúfolt, ám tárt kapujú. Modern és közérthető, igényes és játékos, komoly és vidám, olykor manieristán finomkodó, máskor profánul egyszerű, és ha kell, kültelki stílusú. - A költő hívei mellett minden fogékony versolvasó keresni fogja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez