|
Jürgen HABERMAS
FILOZÓFIAI DISKURZUS A MODERNSÉGRŐL
A Filozófiai diskurzus a modernségről Habermasnak azok közé -
az életműben nagyobb terjedelemben szereplő - művei közé
tartozik, amelyek alkalmi előadások alapján szerveződtek
kötetté, ám adott kereteik közt - minden esetlegesség ellenére
- alapművé váltak, és újabb és újabb kiadásokban látnak
napvilágot. A tanulmánykötet alapkérdése nyilvánvalóan
az egész habermasi filozófiának is: miként
határozható meg a modernség, a modernitás, és miben áll
aktualitása a modernséget tagadó (hermeneutikai, de kivált
posztmodern) elméletek állításaival szemben. Habermas
természetesen nem metafizikai, sőt nem is ontológiai
meglapozásra törekszik - mindkét diszciplínát kiüresedettnek,
korszerűtlennek véli -, egyedül a racionalitásprobléma
relevanciáját látja aktuálisnak. Az alapjában véve Max Weber-i
racionalitáselv érvényességét kívánja megvédeni a
szubjektivista anarchista (például feyerabendi), szolipszista
megoldásokkal szemben. A racionalitás azonban - jóllehet e műve
írásakor még nem dolgozta ki a kommunikatív cselekvés elméletét
- csak kollektív diskurzivitás, vagyis kommunikativitás esetén
realizálható. E realizálás módjait és lehetőségeit próbálja meg
feltérképezni a szerző, építve az ideológiakritika marxi és
adornói elveire, felhasználva a parsonsi társadalmi struktúra-
elemzéseket, beépítve teóriájába a meadi szociálpszichológiát,
és - alapjában véve - ragaszkodva a felvilágosodás nagyon tágan
értelmezett tradíciójához. A tanulmánykötet bizonyos értelemben
a habermasi "utódharcok" egyik legjelentősebb dokumentuma, de
számos érvet ad a Rorty és Lyotard-féle posztmodern ellen
feltámadó újabb keletű támadások híveinek is. Csak kissé
anakronisztikus, nagyobbrészt a pusztán történeti értéknél
jelentősebb történelem- és társadalomfilozófiai koncepciókat
reveláló művek közé tartozik .
|
