HANKISS János
HAJNALI HÁROM. HABFÜRDŐ
A könyv a korábban megjelent, közel azonos című mű "alapvetően"
átdolgozott, bővített kiadása. A szerző szavai szerint: "Ez a könyv
új. Ez nem jelenti azt, hogy "elkövetője" bármit is visszavon abból,
amit a régebbiben gondolt". Műfajilag sem változott, vallomások és
intelmek elegyednek az esszészerűen megírt szövegben, amelynek
alapszövete a visszaemlékezés a szerző saját életére, ifjúságára,
hibáira és erényeire, tűnődés életének főbb állomásain, a jázminok, a
Duna-part és a magnóliák felidézése, amelyekről kedvenc városai -
Debrecen, Győr és Szombathely - jutnak eszébe. Ám a könyv legfontosabb
mondanivalója mégsem ez, hanem az a hatalmas mennyiségű magatartási
tanács, életbölcsesség, amellyel olvasóját ellepi. Az önmagunk
alaposabb megismerésére ösztönző intelmek után részletekre kiterjedő
eligazítást kapunk arról, hogy miként, milyen módon viselkedjünk a
legkülönbözőbb élethelyzetekben, életszerepekben (szerelmesként,
felelős családfőként, barátként, főnökként stb.) Habár a szerzőt
bölcsessége és elegáns stílusa átsegíti a közhelymondás buktatóin,
olykor mégsem képes a banalitásokat teljesen elkerülni ("Okosan élj.
De főleg szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében"...)
Mindazonáltal tanácsait - minthogy hasznosak, etikusak - jó lenne
minél szélesebb körben elfogadtatni. Könyvét ezért is érdemes
kikölcsönözni. Műfajtalanságánál és közérthető stílusánál fogva a
kötet azokat az olvasókat sem riasztja el, kik az élet alapkérdéseivel
küzdő magasművészetet, vagy a tudományos elemzéseket nem olvassák. A
felületes továbbsiklás helyett meditálásra, gondolkodásra ösztönöz. S
ez az ösztönzés a nyugodtabb ritmusra, tudatosabb, önismerőbb
életvezetésre; még az általa felmutatott életstratégiáknál is nagyobb
hozadéka a könyvnek.
|