HANKISS János

HAJNALI HÁROM. HABFÜRDŐ

A könyv a korábban megjelent, közel azonos című mű "alapvetően" átdolgozott, bővített kiadása. A szerző szavai szerint: "Ez a könyv új. Ez nem jelenti azt, hogy "elkövetője" bármit is visszavon abból, amit a régebbiben gondolt". Műfajilag sem változott, vallomások és intelmek elegyednek az esszészerűen megírt szövegben, amelynek alapszövete a visszaemlékezés a szerző saját életére, ifjúságára, hibáira és erényeire, tűnődés életének főbb állomásain, a jázminok, a Duna-part és a magnóliák felidézése, amelyekről kedvenc városai - Debrecen, Győr és Szombathely - jutnak eszébe. Ám a könyv legfontosabb mondanivalója mégsem ez, hanem az a hatalmas mennyiségű magatartási tanács, életbölcsesség, amellyel olvasóját ellepi. Az önmagunk alaposabb megismerésére ösztönző intelmek után részletekre kiterjedő eligazítást kapunk arról, hogy miként, milyen módon viselkedjünk a legkülönbözőbb élethelyzetekben, életszerepekben (szerelmesként, felelős családfőként, barátként, főnökként stb.) Habár a szerzőt bölcsessége és elegáns stílusa átsegíti a közhelymondás buktatóin, olykor mégsem képes a banalitásokat teljesen elkerülni ("Okosan élj. De főleg szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében"...) Mindazonáltal tanácsait - minthogy hasznosak, etikusak - jó lenne minél szélesebb körben elfogadtatni. Könyvét ezért is érdemes kikölcsönözni. Műfajtalanságánál és közérthető stílusánál fogva a kötet azokat az olvasókat sem riasztja el, kik az élet alapkérdéseivel küzdő magasművészetet, vagy a tudományos elemzéseket nem olvassák. A felületes továbbsiklás helyett meditálásra, gondolkodásra ösztönöz. S ez az ösztönzés a nyugodtabb ritmusra, tudatosabb, önismerőbb életvezetésre; még az általa felmutatott életstratégiáknál is nagyobb hozadéka a könyvnek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez