Jan de HARTOG

ISTEN UTÁN AZ ELSŐ

Kuiper kapitány a Békecsillag nevű teherhajó tulajdonosa 1939-ben sebtiben átalakittatja személyszállításra a hajóját, és Hamburgban 250 zsidó kivándorlót vesz fel, csak nőket, gyerekeket és öregeket, hogy Uruguayba vigye őket. A kikötőben a szerencsétleneket felháborítóan inzultálják, poggyászukat a vízbe hajítják, mélységesen megbotránkoztatva a mélyen vallásos Kuipert, aki egyébként is gyűlöli a nácikat.

A hosszú hajóút után Uruguayban kiderül, hogy az utasok vízumai durva hamisítványok, ezért nem engedik be őket az országba. Kuipernek vissza kellene fordulnia, mindenki ezt tanácsolja neki, a legénysége, a holland követség jogtanácsosnője, egy holland "admirális", egy nagy luxusgőzös kapitánya, de a kapitány egyedül keresztényi lelkiismeretére hallgat. Bár vállalkozása reménytelennek látszik, hisz apjának a régi bibliába írott üzenetében, miszerint "ha Isten akar valamit, az eszközöket is megadja hozzá". Úgy gondolja, ha titokban partra tudná tenni utasait az Egyesült Államokban, aztán gyorsan nagy nyilvános hírverést csapna az érdekükben, akkor nem utasíthatnák ki őket. Ezért rendszeresen gyakoroltatja az utasokkal a csónakba és mentőhálókba szállást, ám amikor az amerikai partok közelébe ér, nyomába szegődik a parti őrség...

A regény kitűnő profi munka, remek témája mellett irodalmi értékei is vannak. Nagyszerűen adagolja a feszültséget, a remény és a reménytelenség ingadozásait, ügyesen és egyénítve mutatja be a mellékszereplők népes gárdáját, a link hajóorvost, a gépészt, az első tisztet, az öregaszszonyokat és a fiatal lányokat, a gyerekeket, a zsidó közösség szószólóit stb. Kemény realisztikus, ugyanakkor lélegzetelállítóan izgalmas írás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez