|
A VILÁG LEGJOBB REGÉNYE
Hazai Attila a posztmodern szövegalkotás avatatlan nagymestere,
aki ha nem is a világ legjobb regényét írta meg, de
mindenképpen jó könyvet írt. Nem kisebb irodalmi elődökhöz,
mint Eszterházy Péter azaz
Csokonai Lili, vagy
Parti Nagy Lajos
azaz
Sárbogárdi Jolán
hasonlóan ő is álnéven írta remekbe
sikerült munkáját. Soros Feri montreáli születésű, Henry D.
Waldman díjas prózaíró "bőrébe" bújva mondja el mindazt, ami az
őt körülvevő világból foglalkoztatja, a "végtermék" azonban a
szó hagyományos értelemben regénynek mégsem nevezhető.
Története, cselekménye ugyanis nincs, Kleanthész, az ókori
bölcselő személye fogja össze a Soros Feri által megfogalmazott
filozófikus töprengéseket, belső monológokat,
gondolattöredékeket. Az időszámításunk előtt 331 és 232 között
élt filozófus a sztoikus teológia megalapítója volt, s bár
orvoslással foglalkozott, elsősorban mégis tanár volt, aki
"néha igen hosszan, komolyan és szárazon taglalt filozófiai
vagy etikai problémákat". Kleanthész sztoikus szellemében
"bugyognak" föl Soros Feri "közvetítése" által Hazai Attilából
is, a hol filozófikus magasságokba hasító, hol pedig egészen
hétköznapi, már már sekélyes mélységekbe szántó gondolatok. A
szöveg szinte önmagát írja, az olvasónak időnként az a víziója
támad, hogy egy távkapcsolós televíziókészülék előtt ül, ahol a
csatornákat valaki más váltja helyette, és amint az a
gyakorlatban ilyenkor lenni szokott, időnként még az előző
műsornál van "leragadva" és nem veszi észre, hogy amit lát, az
már egy másik történet. Ám mindez egyáltalán nem zavaró, sőt
éppen ezek a gyors gondolatfutam váltások adják a könyv egészen
kivételes szerkezetét, amelyet a tartalomjegyzék euklédeszi
geometriára alapozó szerkesztése még jobban hangsúlyoz. A
szöveg és gondolatbőség zavarával küzdhet az olvasó, ám a
szerző különleges technikai bravúrja révén a fölszabdalt, ám
mégis egységet alkotó, összetartozó logikai egységek könnyen
olvastatják magukat, Kleanthész tetraédere, Krátész földgömbje,
Eudoxosz csillagglóbusza, Ptolemaiosz világképe mind-mind a
szerző posztmodern "szövegelései" "elrugaszkodási" pontjául
szolgálnak. Az ókori bölcselők alaptételeiből indítja el az
egymásba kapcsolódó, majd oda- és visszacsatolásaik révén
egymást át- meg átszövő gondolatait, általuk végül egy olyan
világkép rögzítődik, amelynek egyaránt része a művészet és
tudomány, de része a müzliszelet és a kannabisz származékok is,
már ha ez A légpárnás asztalon egymás mellé kerülhet. |
