|
HEGEDÜS Géza
A MAGYAR IRODALOM ARCKÉPCSARNOKA
A szépirodalmi stílusigénnyel megírt, irodalomtörténeti mélységű írói
"arckép" műfajának régi hagyományai és méltó folytatói vannak a magyar
irodalomban. Egyik utolsó polihisztorunk, Hegedüs Géza két évtizednyi
munkával alkotta meg azt a 222 íróportrét, amely irodalmunk
kezdeteitől (Janus Pannonius) egészen a közeli múltig (Pilinszky, Nagy
László) rajzolja ki a magyar szépírás hosszmetszetét, miközben eredeti
szempontú újrafölfedezésekre is vállalkozik (Édes Gergely, Obernyik
Károly, Boross Elemér stb.). A portrék lexikális adatgazdagságuk
mellett kis esszéremeklések, melyek nem csupán szerzőjük
irodalomtörténeti jártasságát, de művelődéstörténészi hajlamait,
pedagógusi tapasztalatait is fölvillantják, miközben a könyvrajongó
érzelmi fütöttségével szólnak. Hegedűs Géza leplezetlenül szubjektív,
csak éppen minden íróval szemben az, tehát valamennyiüket elfogultan
szereti. Talán ez magyarázza irodalomnépszerűsítő munkáinak töretlen
sikerét.
|
