Elisabeth HEISENBERG

EGY POLITIKA NÉLKÜLI EMBER POLITIKUS ÉLETE

A nagy - Nobel-díjas - német fizikus felesége írta a könyvet, mint előrebocsátja, azzal a szándékkal, hogy pótolja a saját személyes dolgaiban szemérmesen szűkszavú férje könyvének (A rész és egész) hiányait. Magyarán szólva Elisabeth Heisenberg arra vállalkozott, hogy állást foglalva a "Heisenberg-ügyben", végleg eloszlassa a férje politikai magatartása körüli homályt. Pontot tesz arra a máig tartó vitára, hogy kollaboráns volt-e Werner Heisenberg, vagy sem. A szerző végigkíséri Heisenberg egész pályafutását, szinte az iskolapadtól követi nyomon ideológiai fejlődését is. Az utóbbit - mint a könyvből megtudjuk, - nagymértékben befolyásolták "szakmai aspektusok", mindenekelőtt csodálata a nácik által üldözött Einstein iránt, elfogultsága általában a modern fizikai elméletek hirdetői iránt, valamint ellenszenve a vérbeli "németnek" (árjának) nyilvánított, hagyományos fizika iránt. 1933-ban, a nácik uralomra jutásának esztendejében kapta meg Heisenberg a Nobel-díjat, ez az egybeesés ugyan megvédte a hatalom túlkapásaitól, de nem tudta megakadályozni, hogy elüssék a már régen esedékes egyetemi katedrától. A Heisenberg elleni támadások tovább folytatódtak (a legsúlyosabb az SS hivatalos lapjában Fehér zsidók a tudományban című cikk volt), mindaddig, amíg a konfliktus-sorozatot kiváltó piszkálódásnak Himmler közbelépése véget nem vetett. Ettől kezdve újabb nyilvános támadás nem érte a tudóst, sőt karrierje csúcsára engedték jutni: a németországi atomfizikai kutatásokat irányító Kaiser Wilhelm Institut igazgatójává nevezték ki. Heisenberg működésének többféle megítéléséhez a német nukleáris programhoz való viszonya szolgáltatta az alapot, ellenségei szerint ugyanis Heisenberg a nácik szolgálatába állította tehetségét, és szorgalmasan dolgozott a német atombomba kifejlesztésén. Ezt támasztotta volna alá Niels Bohr véleménye és az angol-amerikai felderítés állásfoglalása is. Felesége ezzel szemben azt állítja, hogy 1942-től kezdve kutatócsoportja nem az atombomba, hanem az atomreaktor előállításán dolgozott, mégpedig a legfelső náci vezetés tudtával, amelyet sikerült meggyőznie arról, hogy az atombomba létrehozásához évekre és hihetetlen anyagi erők koncentrációjára lett volna szükség, amit az akkori viszonyok között Németország nem engedhetett meg magának. A könyvnek, - amellyel az özvegy állít méltó emléket az elhunyt nagy fizikusnak - ez a legfőbb mondanivalója.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez