HELLER Ágnes ű FEHÉR Ferenc

A MODERNITÁS INGÁJA

A szerzőpáros könyve a manapság nagyon aktuális kérdést feszegeti: az elmúlt évszázadok haladáselve téveszme volt, a megvalósulni látszó törekvések nem teljesültek a történelemben. Szerintük "a posztmodernitás semmi egyéb, mint a modernitás kritikai készletfelmérése", vagyis a posztmodernitás a modernitáson belüli uralkodó irányzat: leltárkészítés és kritikai értékelés. A kötet tanulmányai tehát kritikai elemzések, amelyek, felölelik a társadalmi lét megannyi vetületét.

Hellerék szerint a modernitás dinamikája a dialektika. A modernitás a tagadáson keresztül nyilvánul meg, "a modernitás belső konfliktusokban virágzik ki". A modernitás dinamikája történeti: a meglevő intézményt egy elképzelt, a jövőbeli állapot álláspontjáról bírálják, így az "új"-hoz mindig a "jobb" kifejezés társul. Ugyanakkor a modernitás dinamikájának fő eleme a dinamikus igazságosság: valamit elutasítani, igazságtalannak tartani csak egy igazságosabb tételezésével szabad, s az érvelésnek a szabadság értékeihez kell kapcsolódnia. A modernitás legfontosabb logikái a szerzőpáros szerint: a funkcionális munkamegosztás, az államvezetés és a technológia. E három "logika" átfogja a társadalmi élet teljességét, s a modernek elképzelése szerint a szabadság gyakorlatát jelenti, az emberi képességek szabad kibontakozását hivatott előmozdítani. Hellerék kulcshasonlata a "modernitás ingája". Mit jelent ez a szókép? A modernitás épp azt feltételezi, hogy az "inga" sohasem áll meg, ez ugyanis a modernitás öngyilkosságát jelentené. A modernek "öncsalása" azonban az volt, hogy a haladás egyenes vonalú mozgását tételezték fel. Csak az utóbbi évtizedekben fogalmazódott meg a posztmodern tudat, amely tagadja azt univerzális haladást és az univerzális hanyatlást: a dinamikának igenis vannak szigorú határai, a korlátlan lehetőségek tételezése téveszme. Az inga jellegzetes kilengései jelzik a szélső lehetőségeket. Az inga legparadigmatikusabb mozgása az "individualizmus" és a "közösségi" között leng. Történeti fejtegetésre nincs szükség: a klasszikus kapitalizmus és az ellenhatásként megszülető kommunista eszme ellentétéről van szó. Mindkettő az inga megállítására tett kísérlet volt, az utóbbi évtizedek gyakorlatában azonban ez a kommunizmus kizárólagos törekvése volt. A kommunizmus bukása azonban azt is igazolta: a modern társadalmi berendezkedés csak akkor maradhat fenn, ha szabadon engedi lengeni az ingát. Az utóbbi fél évszázadban több alapvető ingamozgásról lehet beszélni. Ezeket veszi sorra a szerzőpáros a címadó tanulmányban: ide tartozik a jóléti állam és az önszabályozó piac, a demokrácia és a korporativizmus közötti ingamozgás. Végül is a modernitást két különböző attitűd mozgatja előre - írja Heller a Szocialista mozgalmak és a társadalmi igazságosság című tanulmányban. Az egyik: a versenyképesség, az ambíció, vagyis az individualizmus; a másik: a közösségi szellem, a szolidaritás, az egyenlőség iránti vágy. A modernek egykor azt hitték, hogy a világ tökéletesen megérthető valamiféle egyetemes törvényszerűségek alapján. Úgy gondolták, hogy a modernitás "egyfajta tranzitállomás, ahonnan a vonatok valahová máshová mennek tovább, mondjuk a szocializmusnak nevezett végállomás felé". Ez az elképzelés azonban már semmivé foszlott. Heller szavaival élve: nem a modernitáson, hanem a modernitás tudatosodásán vagyunk túl. A gazdasági-társadalmi osztályok, a régi rendek maradványai végleg eltűntek, meggyökeresedett az ingamozgás optimális feltételeit biztosító liberális demokrácia. A világ törvényei nem tapogathatók le, nem lehet az elképzelt jövő alapjáról bírálni a jelent. Amíg mozog az inga, megmarad a piac alapvető szerepe az elosztásban, ugyanakkor a társadalmi igazságosság, mint az újraelosztás igazságossága is megőrzi szerepét. A modern világ egyfajta keret, amelyet a különböző nemzedékek töltenek meg aktuális tartalommal. Ezeken a kereteken belül - biztosítva az inga szabad lengését, tehát elutasítva minden statikusságra törő állapotot - lehet megkeresni és megteremteni az egyéni érvényesülés és a közösségi tudat, a társadalmi szolidaritás egyensúlyát.
A könyv filozófiai előképzettséggel rendelkező olvasók, főként egyetemisták, a politológia iránt érdeklődő olvasók figyelmére érdemes.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez