Ernst Theodor Amadeus HOFFMANN

AZ ARANY VIRÁGCSERÉP

Nagyon leegyszerűsítve a mű arról szól, hogyan vetül be a szűkös, fogyatékos valóságba egy ismeretlen és kiismerhetetlen valóságtartomány tükröződése, s hogy az életnek ez a költői oldala legalább olyan valóságos, mint a prózai.

Az arany virágcserépben mutatkozik meg talán leginkább a sajátos hoffmanni varázslat, amely a legporosabb filiszteri környezetet is képes átlelkesíteni. Szorongató képtelenségek már ebben a darabban is szépszámmal felbukkannak, de a boldogságvágy és a humor elűzi őket. Hőse, Anselmus, a szegény diák kígyólányokkal ismerkedik meg, akikről kiderül, hogy a helybeli levéltáros gyermekei, a levéltáros pedig - jóllehet kispolgárként beilleszkedik a többiek közé - nagy varázsló. A többféleképpen értelmezhető, "szerencsésen" boldog véget érő történet azonban azok számára is élvezetes, akik egyszerűen mesének tekintik, nem törődnek a benne rejlő mitológiai jelképrendszer nehezen felfejthető szálaival.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez