Bohumil HRABAL

TÁNCÓRÁK IDŐSEBBEKNEK ÉS HALADÓKNAK

Hrabal három, ma már klasszikusnak tekinthető hosszabb elbeszélését, kisregényét tartalmazza a kötet. Egyikről sem mondhat sokat tartalmának puszta felidézése, annál is inkább, mert Hrabal alaptörténetei végtelenül egyszerűek. Feldúsításuk, feltöltésük egészen speciális epikai eszközökkel történik. A címadó elbeszélés például egy hajdani katona, ma suszter, zagyva visszaemlékezéseit tartalmazza az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből, szinte kizárólag olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyek bárkivel, bármikor megtörténhettek volna.

A Szigorúan ellenőrzött vonatok sem látszik - szinte az elbeszélés végéig - másnak, mint egy gátlásos fiatalember kínlódásának, lelkizésének, szüzessége elvesztésére tett kísérletezéseinek. Még a leginkább regényszerűnek a Bambini di Praga 1947 látszik, bár a főszereplő szélhámos hányattatásai, letartóztatása itt is szinte eljelentéktelenül a "ráhordott" egyéb, igen különböző rétegezésű anyagok, történetek mellett. Hrabal talán legvirtuózabb művészi tette az, hogy narrátorait, elbeszélőit éppen abból a világból emeli ki, amelyről mélyen kritikus mondandóit elkívánja mondani, mellyel szemben elvárja az olvasó distanciateremtését. A csavart, a novellák külön zamatát azután az adja meg, hogy az éppen nem főhős-típusú szereplők emberi nagyságokként "lepleződnek le". Köznapi, körülményes részletességgel elmondott apróságok válnak fontossá, humoros, groteszk epizódok megrendítővé, gyámoltalan figurák "példaképekké" az elbeszélés során, de úgy, hogy sem kisszerűségük, sem az általuk képviselt világ, társadalom nem idealizálódik. Hrabal keserű, kiábrándult, csaknem cinikus humora sem szenved csorbát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez