Edmund HUSSERL

A FILOZÓFIA MINT SZIGORÚ TUDOMÁNY

A filozófia és a tudomány kölcsönviszonyának problematikája szinte végigkíséri az európai kultúra egész történetét, csakhogy míg korábban (egészen a középkor végéig) a filozófia és a tudomány nem vált ketté, addig az újkortól kezdve a filozófiáról fokozatosan leváltak a természet- és társadalomtudományok. A filozófia és a tudomány fogalmának különválása előrevetítette annak árnyékát, hogy megkérdőjeleződik a filozófia tudományossága.
Husserl 1911-ben megjelent és magyarul e kötetben közzétett írása kísérlet arra, hogy teljesen önálló módszer segítségével "szigorú tudományként" értelmezze a filozófiát. Nagyszabású programot vázol fel tételének bizonyítására, miközben részletesen elemzi és bírálja korának jellegzetesen filozófiai irányzatait: a naturalizmust, a historicizmust és a világnézeti filozófiát. Sőt ennél többet is tesz: kifejti saját filozófiájának - a fenomenológiának - a lényegét, megállapítva, hogy az általa körvonalazott filozófia - amely megfelel a szigorú tudományosság követelményeinek - a megbírált nézetek legfontosabb elemeit is egyesíti magában.
Fehér M. István a kötethez írt bevezetőjében felveti, hogy miként áll napjainkban a filozófia szigorú tudomány volta, vajon szigorú tudománnyá vált-e a filozófia, és ha eddig nem, akkor mikor válhat azzá? A saját maga által felvetett kérdésre Fehér M. István szerint nem adható egyértelmű válasz, mert mára nem is tudjuk pontosan, mit is jelent a szigorú tudományosság, lefoszlott a tudományról az a szinte vallásos áhitat, amely korábban övezte. Viszont ugyancsak nem lehet - még a fentiek tükrében sem - egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy elveszítette-e időszerűségét Husserl munkája. Végül arra a következtetésre jut, hogy ma már a filozófia tudománnyá válása nagyon is gyakorlati, aktuális célkitűzésekkel függ össze, Husserlt művét azonban kristálytiszta logikája, kitűnő argumentációja megmenti az elavulástól.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez