Arnoldovics IL'F - Evgenij PETROV

TIZENKÉT SZÉK

Az 1920-as évek tipikus orosz kisvárosának bemutatásával indul a regény. Ippolit Matvejevics, volt nemesi marsall lecsúszott egzisztenciájába a változás reménye köszönt be anyósának halálával.

Az idős Madame Petuhova a forradalmi időkben a szalongarnitúra egyik székébe varrta briliáns ékszereit. Menekülésük után a székek különböző gazdákhoz kerültek. A kincsek létezéséről nemcsak Matvejevics, hanem a gyóntató pap, Fjodor atya is tud, aki gyertyagyárat szeretne alapítani belőlük. A kincskeresőkhöz véletlenül kapcsolódik Osztap Bender, a minden hájjal megkent, nagystílű szélhámos. Matvejevics állandó társa lesz a közönség becsapásában. A székek üldözéséhez szükséges pénzt Osztap leleményességével teremtik elő. A rászedett polgártársak önmagukról mondanak kritikát: őket is jellemzi a pénz- és hatalom- meg a gyors érvényesülés vágya. Hiúságuk nagyobb fukarságuknál, s Osztap ezt használja ki. Érdekházasság és sok blöffölés segíti a kincskeresőket az áhított székek megtalálásában. Tizenegyben nem találnak semmit. Az utolsó felhasítása előtt bekövetkezik a kincskeresők történetének klasszikus esete: a társvállalkozók egyike megöli vetélytársát. Matvejevics egyedül akarja birtokba venni ősi "jogos" tulajdonát. A kincseket azonban már véletlenül megtalálták, s belőlük munkásklubot építettek, amely önnön értékét sokszorosítva hasznossá, luxusékszerből társadalmi tulajdonná vált. A játékosság és szigor keveréke, amellyel a szerzőpár kezeli az események és jellemek sorsát, a világirodalom klasszikus szatírái sorába emeli a művüket.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez