ILLYÉS Gyula

PETŐFI SÁNDOR

Illyés Gyulának műfajilag nehezen besorolható könyve ez a mű. Nem monográfia, noha a tudományos pontosságot nem nélkülözi, nem regény, noha izgalmassága vetekszik azzal, s fölelevenítő képessége minden regényes ténykiegészítés nélkül is regényszerű. Nem bújtatott önéletrajz, noha a szerző bizonyosan látott hasonlatosságot hősével.

Minden valamennyire is tudatos költő, író kijelöli magának az irodalmi hagyomány azon alakjait, akikhez a leginkább kötődik: mintegy megalkotja a maga hagyományát. Illyésnek is ez volt a célja Petőfi-portréjával. Ám Petőfi oly központi alakja a magyar kultúrának, hogy a rámutatásnál több kellett: megmutatni melyik Petőfiről van szó, s így újraalkotni magát Petőfit is. Ez volt tehát az illyési vállalkozás fő célja. Az előbbi feladatok mellé még egy újabb is társult: Petőfi révén, Petőfi ürügyén az egész magyarságot bemutatni a külföldi közönségnek. Ez a könyv ugyanis a francia kiadás számára készült. Illyésnek második szellemi hazája volt Franciaország, ezúttal nem elégedett meg azzal a kényszermegoldással, amellyel a szerb, olasz, bolgár stb. kiadások esetében igen, a lábjegyzetes informálással, hanem lényeges részeket írt hozzá könyvéhez. Így vált ez a könyv nagy jelentőségű magyar szellemi életrajzzá, a külföldieknek mutatott önarcképpé, melyből mi is tanulhatunk.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez