|
ILLYÉS Gyula
Illyés egyik legnagyszerűbb, bátran klasszikusnak mondható prózai
alkotása a társadalmi valóssággal szembenézés igényéből íródott a
harmincas évek első felében, a falukutatás korában. A Puszták népe
jóval több szociográfiánál: nemcsak társadalomrajz, hanem lírai
visszaemlékezés és önéletrajz is, híradás az akkori magyar társadalom
egy ismeretlen - "elsüllyedt" - rétegéről, a népesség egyharmadát
alkotó nincstelen parasztság sanyarú sorsáról, a "puszta" különös
világáról, a dunántúli nagybirtokon élő cselédek múltjáról és
jelenéről, mindennapi életükről, táplálkozási szokásaikról (és
lehetőségeikről), az erkölcsükről és szellemi életükről, a puszta
kultúrájáról, és végül a cselédsorból való kijutás csekélyke
esélyéről.
|
