|
ILLYÉS Gyula
VÁLOGATOTT VERSEK Nagyigényű vállalkozás A magyar költészet kincsestárának ez az Illyés Gyula költői életművét reprezentáló kötete. Kitűnő összeállítás. Szerkesztőjének, Bárdos Lászlónak nem könnyű feladatot kellett megoldania, hiszen az Egy mondat a zsarnokságról költőjének lírai életműve, jó hat évtized össztermése igen terjedelmes, amelynek a sorozat jellegéből következően legfeljebb egyhatoda kerülhetett bele ebbe a válogatásba. A szerkesztés gondját növeli, hogy Illyés - főleg pályája első szakaszában - szívesen nyúlt az úgynevezett "elbeszélő költemény" műfajához, s ezekben is emlékezetes alkotásokat produkált (Ifjúság; Hősökről beszélek stb.), amelyeknek a szerepeltetéséről itt a terjedelmi kényszerűség miatt le kellett mondani. Végül a legfőbb nehézség: Illyés Gyula kezdettől fogva - első kritikusa, Németh László kifejezésével élve - "több ösztönű költő", a líra sokféle forrásának és hatásának közvetítője, s mindemellett igaz az is, amit a kiadvány utószava állít, hogy költői természetrajzát illetően "a mindennapos ihlet költőjének" is nevezhetnénk. Világa így a 20. századi magyar líra talán legbonyolultabb, legrétegezettebb és legterjedelmesebb életműve. - Ez az összeállítás - melynek alapjául Illyés Gyula összegyűjtött versei 1-3. Kötet (1993) szolgált - azonban a szó teljes értelmében a színejavát adja a húszas évek kezdetétől a nyolcvanas évek első harmadáig ívelő pályájának. Ez talán a leghosszabb alkotó élet a jelentős magyar költők közül, s a szociografikus erezetű, egyszerre "leíró" és ugyanakkor forradalmi indulattal lázító költemény kezdettől fogva éppúgy megtalálható szinte minden szakaszában, mint a "metafizikai nyilallású" vers (ez is Németh László jellemzése), vagy a népköltészet ihlette hang, vagy a jellegzetes európai intellektuális üzenetet hordozó költemény, a latin-görög mintákon és versbeszéden csiszolódott remeklés éppúgy, mint az igazi költőre mindig jellemző kísérletező kedv szülötte, a pályakezdet szürrealisztikus darabjai, vagy - évtizedekkel később - a jellegzetesen modern európai szabadversforma, amelyet ő maga "odafigyeléseknek" nevezett. S akkor még nem is szóltunk az illyési magatartás ugyancsak sokszínű, de mégis szerves egységéről, amelynek tanúsága értelmében a költő - nemcsak a származás okán - vallja halálig magát a "nép fiának", s a "nem menekülhetsz" költőjének, ugyanakkor Európa hű fiának, akinek az európai kultúra a fogadott anyja, s emellett egy folytonos történelmi szorongattatások közt élő nemzet "számadójának", akinek a lantján mindig ott van és megszólal a "poesis hungarica" külön húrja. Nem lehet a válogatás munkájára nagyobb dicséretet mondani, mint hogy aki kézbe veszi ezt az Illyés-kötetet, teljes élményt kap a költő világáról, verseinek időfölöttien érvényes mondanivalójáról és utókorának is szóló üzenetéről. - Külön érdeme a könyvnek a szerkesztő utószava, amely tömör, közérthető, de korántsem iskolás összefoglalása a költői útnak, s ami ezt az utat társadalmilag, történelmileg és gondolatilag formálta, szegélyezte, amit az irodalom jelenségeinek értelmezésével foglalkozó francia esszé általában egy író vagy költő szituációjának mond, s aminek az ismerete, megértése nélkül egyetlen költő világában sem mozoghat otthonosan az érdeklődő olvasó. |
