JÉKELY Zoltán

FELSÉGES BARÁTOM + BÉCSI BOLONDJÁRÁS + FEKETE VITORLÁS

Történt egyszer, hogy Ferenc József császár meglátogatta hűséges alattvalóit. Az pedig köztudomású, hogy az ilyen vizitációk alkalmával a felség álruhát szokott ölteni, hogy a maga szemével lássa az egyszerű nép sorsát, no meg némi gáláns kaland kedvéért is. Így azután nem csoda, hogy a kolozsvári örökifjak legderekabbjai, a hírneves pékmester és az aranyszívű kávéházas - tisztesség ne essék szólván - a helyi bordélyház ablakában látták meg őfelségét, amint szilajul ropta a Kossuth-nótára. Később egy városvégi kocsmában személyesen is találkoztak vele, sőt még a pékmester otthonát is megtisztelte a magas vendég. Cserébe megígérte, hogy udvari szállítóvá nevezi ki a kiflik és zsömlék e nagyszerű mesterét. Teltek-múltak az évek, de a várva várt oklevél csak nem akart megérkezni. A végsőkig elkeseredett pékmester és legjobb cimborája, a szerelmi bánatát feledni akaró kávéházas elindulnak hát Bécsbe, hogy megregulázzák a feledékeny császárt. Ajándékba a kolozsvári Mátyás-templom kicsinyített mását viszik neki - cukorból. Kalandban bőven van részük, csak mire a felség színe elé kerülhetnének, a melegben elolvad a csoda-templom. Ez az egymást kiegészítő kisregény, a Felséges barátom és a Bécsi bolondjárás története.

A fergeteges humor, a mindent elsöprő mókázókedv, ami a Felséges barátom és a Bécsi bolondjárás-t jellemezte, megcsendesül A Fekete vitorlás-ban, s helyet ad a tragédiának is. Néhány elszórt utalás emlékeztet csak arra, hogy a második világháború utáni Kolozsváron vagyunk, mert a cselekmény időtlen, álomszerű. Mint egy Krúdy regényben, a szereplők folyton-folyvást jönnek-mennek, mégis alig történik valami. Talán ez a történet a legáttetszőbb, legmeseszerűbb. Főhőse, egy ifjú álmodozó vadromantikus regényt írogat nyomorúságos padlásszobájában, melynek szereplői a város jellegzetes figurái: egy nagyocska törpe, egy dúsgazdag koldus, egy festő, néhány csinos örömlány, a külvárosi kocsma törzsközönsége, és persze imádottja, a színésznő, és a gáncs nélküli lovag. Az eseménytelen hétköznapok ezernyi történése mind helyet kap a fiatalember középkorban játszódó regényében, míg egyszer csak megfordul minden, s a regény elképesztő fordulatai sorra megtörténnek a valóságban: gyilkosság és szerelem, halál és beteljesülés.

Ezek a kisregények nem akarnak többet mondani önmaguknál, nem emelik mitikus szférákba az olvasót, nem sűrítik magukba az emberi lét teljességét - megfoghatatlan, ám jellegzetes atmoszférájuk, erősödő-halkuló, de mindvégig jelen lévő humoruk révén mégis tartalmas, kellemes időtöltést kínálnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez