|
JÓKAI Mór
Az írói fikció szerint a 20. század második felében játszódó Jókai
nagyszabású kísérlete arra, hogy a kiegyezés utáni válságának,
szorongásának motívumaira megoldatlan külpolitikai, társadalmi,
nemzeti kérdéseire legalább a távoli jövőben bizakodó választ
találjon, s kora bírálatát az utópia szellemében fejlessze tovább és
haladja túl. Habsburg Árpád és a székely feltaláló Tatrangi Dávid
szövetsége a Monarchia jövőjéről szőtt események álomszerűen széppé
stilizált változata, az Oroszországgal vívott háború pedig azokat a
félelmeket, tapasztalatokat hosszabbítja meg a fantázia erejével,
melyek a pánszlávizmus veszélye, az orosz anarchisták ideológiája,
valamint a porosz-francia háború hírei nyomán terjedtek el és
ijesztették meg a liberális európai polgárságot. A Jó és Rossz mitikus
eredetű küzdelmében a kultúra és az erkölcs értékein kívül a
civilizációs fölényre, a tudomány és (hadi)technika területén elért
elsőségre is szükség van, s ez az eszmekör a regény
tudományos-fantasztikus aspektusára hívja föl a figyelmet. A Nihil
országának legyőzése, az örök béke kiharcolása után a tudomány
eredményei a nagy utópiát, az "Otthon álmát" a földi élet természeti
feltételeinek megjavítását szolgálják. A politikai ábrándosságon,
tudományos naivitáson, művészi egyenetlenségen is átsüt a
kompozicióban Jókai nemes humanizmusa, a természettudományos és a
humán kultúra szakadása elleni tiltakozása. Művészi erényei közül itt
elsősorban a gazdag fantázia, az esztétikai minőségek sokrétű
gazdagsága s kivált a leírások festőisége megragadó, melyben a
megfigyelésen alapuló láttató erőt olykor már a századvég modern
képzőművészeti látásmódja színezi át újszerűen dekoratívvá.
|
