JÓKAI Mór

BÁLVÁNYOSVÁR

Mint nagy romantikus kortársai közül Aranyt és Lisztet, Jókait is foglalkoztatta a magyar őstörténet kérdése. Természetesen ő prózai epikában akarta rekonstruálni a "naiv eposzt". Szilárdan hitt a hun-magyar rokonságban meg abban, hogy az erdélyi székelyek Attila fiának, az elűzött Csabának a leszármazottai. Arany is erre a hipotézisre alapozta a Csaba-trilógia tervezetét. Jókait, mikor Erdélyben járt, azonnal megragadta a bálványosi vár pogány hagyományokra utaló beszédes neve, festői szépsége és a hozzá tapadó, ősi zamatú legendavilág. Fantáziája igazolására eredeti forrásokat keresett, meg is találta őket Orbán Balázs Székelyföld leírása című nekünk is kedves, patriotisztikus nagykeblűségtől áthatott művében és Ipoly Arnold Magyar mythológiájában, melyet barátja: Csengery éles filoszkritikája ellenére Arany is jócskán fölhasznált a Buda halálában.
A fenyegető tatárveszedelem előtt II. Endre és IV. Béla a rokonnak tartott kunok hazatelepítésével akarja megerősíteni a magyar honvédelmet. A "vándorló nemzet" Kuthen vezetésével Erdélyen át vonul Magyarországra. A romantikus hagyomány jegyében szerelmi történetté formálja a két kultúra és vallás összeütközését, majd összebékülését. "A Mike-leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány volt" - írja, de a nőrablás után az újdonsült férj keresztény hitre tér, a két ellenséges család kibékül egymással. Bálványosvár "ősi pompájában" fényeskedik századokon át, Jókai csak az elégikus befejezésben tudósít arról, hogy a Rákóczi-korszakban a labancok elpusztították, és azóta "csendes tartomány lett belőle".
A Bálványosvár a sokszor lesajnált, máskor túlzó lelkesültséggel újrafölfedezett kései Jókai számontartandó, értékes, a mítosz felé tájékozódó modern prózának is irányt mutató alkotása.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez