JÓKAI Mór

EMLÉKSOROK 1848-49-ből; EGY BUJDOSÓ NAPLÓJA

A kötet két Jókai művet tartalmaz. Minkét mű kiemelten érdemes az olvasók figyelmére. Az első azért, mert szubjektív, sokszor elfogult, nemegyszer rosszul tájékozott - de mégiscsak közvetlen, friss és elemi erejű képet ad a szabadságharc résztvevőinek és tanúinak benyomásairól, helyzetértékeléseiről, reményeiről és rossz előérzeteiről, elsősorban a radikális, republikánus és a békepárti csoportok ellentétén, ellentétes felfogásának ütköztetésén keresztül.
A második pedig azért, mert a legjelentősebb, jóllehet meglehetősen társtalan Jókai művek közé tartozik. Csodás nyelvművészettel teszi mélabúsan zengő lírává, szívet fojtogató elégiává, romantikus vízióvá, rekviemmé a szabadságharc bukásán kelt érzelmeket, tragikus kollíziókat, sorsérzést és a jóvátehetetlen fölött érzett megrendülést.
Az Egy bujdosó naplója igazi szépirodalom. Az irodalomtörténészeket talán a novellaciklus esztétikai értékénél is jobban foglalkoztatta az a civil bátorság, amely az üldözött, Tardonán bujdosó írót arra bírta, hogy a megtorlás idején a szabadságharc emlékképeit idézze föl. Az ekkor még csupán huszonnégy éves Jókai szinte teljes "írói vértezetében" mutatkozik meg már ezekben az írásokban is. A novellaciklus, amely a szabadságharc bukása utáni Magyarországot, annak jelképes figuráit, nem kevésbé jelképes - kipusztult, kiégett - vidékeit, az ország és a szerző-elbeszélő töményített hangulatát, gyászát, elégiáját foglalja a ciklikusság, epizódikusság ellenére is egységes, zárt műalkotásba.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez