|
JÓKAI Mór
MILYENEK A NÕK? MILYENEK A FÉRFIAK?
Az Utószóból tudható meg, hogy a laza elbeszélések füzéréből
összeálló kötet írásai 1870 után - amikor az író nagy külföldi utazásokra
adta a fejét - születtek. Jókai addigra számos tapasztalattal gazdagodott a
gyengébbik nem jellemét illetően, hiszen Laborfalvy Rózával kötött
házasságának évei alatt megtapasztalhatta, miként vált a gyönyörű
művésznőből hirtelen megöregedő, rettenetesen féltékeny, de férjének mindig
meleg családi fészket biztosító asszony. Amikor az író megözvegyült,
tizenhárom évi magány után 1899-ben, hetvenöt esztendős korában feleségül
vette, az akkor húszéves Nagy Bella színésznőt, és a rossz nyelvek szerint,
ezzel az "öreg Mester utolsó éveinek nyugalma megpecsételődött. Jókai tehát
az évek hosszú során kikristályosodott nőkkel kapcsolatos tapasztalatait
szőtte meseszerű történetekbe, amelyekben egyfelől a nőkre vonatkozó
férfiúi állitás igazolódik: "a nők csalfák, csapodárok, a hűség kínzói,
szerelemféltésből bosszúállók, kegyetlenek a gyilkosságig, szerelemből
pedig gyávák a szégyenig, hiúk, külfényért élők-halók, szeszélyükben rossz
ízlésűek, könnyelműek; esküre, fogadásra feledékenyek; és soha egészen meg
nem szelidíthetők", másfelől a nők önmagukról alkotott véleménye
hitelesítődik: "a nők hívek, állhatatosak, a hűség jutalmazói, végnélküli
türelmük, bámulatos önfeláldozásuk; bocsánatkérésben angyalok, szeretők
bátorságában oroszlánok; amit náluk nem értenek, szeszélynek hívnak, az
csak azért rejtelem, mert nem tanulmányozzák őket; ami hibáik mégis vannak,
az mind a csak a férfiak bűnének rájuk vetett árnyéka". Nos tulajdonképpen
ezt a kétféle igazságot támasztják alá Jókai elbeszélései is, amelyek
"alapszövete" többnyire az ezeregyéjszaka meséiből (A kalifa papucsa; A
könnyező szultána stb.) és Oroszország történelméből (Az úrnő; A
vakmerő stb.) vétetett. Regényes, meseszerű történet valamennyi,
amelynek hősei legyenek bár hadvezérek, egyszerű emberek, nemesek vagy
parasztok, kalifák, vagy szultánok szolgálói, egyvalamit akarnak, elnyerni
a szeretett asszony kezét, hogy azután az, kedve szerint játszadozhasson
velük, mint macska az egérrel. Körülbelül ezt az igazságot bontja ki Jókai
a kötet két ciklusba (Milyenek a nők? Milyenek a férfiak) rendezett
novelláiban, és ezzel az igazsággal nagyjából be is kell érnie az
olvasónak, hiszen saját tapasztalatai sem mondatnak mást vele. Örök érvényű
emberi tulajdonságokat ábrázol a "nagy mesemondó", miközben máig érő
erkölcsi igazságokkal is szembesíti olvasóit, akik, ha ifjúkorukban nem
tették meg, most érdemes az író munkáinak "fölfedezésére" vállalkozniuk.
|
