|
JÓKAI Mór
Jókai kevéssé ismert fiatalkori műve, a Szomorú napok. A regény
eseménytörténeti rétege az 1831. évi parasztfölkeléshez kapcsolódik. A
kolerajárvány elleni hibás intézkedések és más politikai tévedések
miatt felkelés tört ki Zemplén megyében, ennek katonai leverése
vérengzéssé fajult. Nemzetiségi ellentétek is fölerősödtek, pánszláv
izgatók ingerelték egymás ellen a népet és az urakat. - Jókai
szemléletére és stílusára jellemző módon - családi és személyes
tragédiák szövődnek bele a történelmibe. A Hétfalusy család végzetéből
alakít drámát, a több nemzedékre kiható átok mítoszának romantikus
variációját folytatja. A válság túlélői kiöregednek, a házak
pusztulóvá válnak. Még csak kétségbe sem kell esnünk ezen, Jókai
szerint a pusztulás, a kiveszés szinte természeti tény. "Erdők vadait,
mezők madarait ki vehetné számba!" - sóhajt föl fájdalmas iróniával. A
kötethez Gángó Gábor írt tartalmas utószót. Lehetséges olvasatként
említi, hogy a regény "a ma is virágzó horror és a bűnügyi regényre"
emlékeztet, kapcsolatba hozza a mű keletkezési korának büntetőjogi
irodalmával. Ám túlzásnak tűnik föl "a gyermeki nézőpontból való
visszatükrözés" kifejezés, vagy az, hogy Jókai a morbid-horror
motívumokkal mintegy feldíszíteni kívánja az elbeszélést. Petőfi és
Arany motívumrendszere, epikus és balladás költészete tanúsítja, hogy
egyebek között a hóhér, a holló, az éjjeli viharok, kutyavonítás,
vajákos asszony meg sok hasonló indító és képzettársító elem a kor
valóságából került át a költészet szimbolikájába.
|
