|
James JOYCE
FINNEGAN ÉBREDÉSE
A joyce-i életmű 1939-ben megjelent záró alkotása a 20. századi
irodalom egyik legrejtélyesebb, legendák övezte regényszövege. A
mű címe (Finnegans Wake) lefordíthatatlan, műfaját a hagyományos
kategóriákkal nem lehet meghatározni. Leginkább még az álommítosz
megjelölés illik
rá. Joyce harmadik korszakának e főműve a kaotikus anarchia és a
legapróbb részletekig elhatoló konstrukció Ulysses-beli
szembenállását a végletekig fokozza. A sokértelműség
bizonytalansága már a lefordíthatatlan címben is jelentkezik.
Finnegan, a mű férfi főszereplője, kőműves, de ezen kívül
misztikus módon H. C. Earwicker, norvég származású kocsmáros is,
továbbá H. C. E. (Here Comes Everwicker = Itt Jön Fülcsiklandó; Here
Comes Everyman = Itt Jön Mindenki; He'll Cheat Everyone =
Mindenkit Be fog Csapni; Howth Castle and Environs = Howth Vára és
Környéke; H2CE2), nemkülönben Persse O'Rezlley (perce-oreille = fülbemászó, Joyce
egyik kritikusának kissé elváltoztatott neve), valamint Ádám, Ábrahám, Izsák, Noé,
Buddha, Mohamed, Mihály arkangyal, Finn MacCool, Lear király,
Caesar, Falstaff, Hamlet, Solness, Cromwell, Napóleon, Trisztán,
Swift és Wilde stb. A cím másik szava, a Wake ébredést,
halottsiratást és nyomdokot egyaránt jelent, s ébreszteni,
illetve ébredni értelemben ige is lehet. A Finnegan utáni
s éppúgy jelentheti a többes alanyesetet, mint az egyes
birtokos esetet, s van olyan kritikus is, aki a címből 'A
Finneganek felébrednek' jelentést olvassa ki, de olyan is, aki a
címet 'Finnegan ébredése', illetve 'Finnegan nyoma'-ként
értelmezi. Az igazság valószínűleg az, hogy a cím valamennyi
lehetőséget egyszerre képviseli, hiszen az egész mű voltaképpen
Finnegan álma, s bár a különböző kritikusok más-más módon mondják
el tartalmát, abban valamennyien megegyeznek, hogy összeolvadó
alakjai, képtelen képei, pillanatonként változó színterei, a
világtörténelemben szabadon kóborló időmegoldása, a nyelvet
elemeire bontó, az elemeket összekeverő, majd bizonytalanul
sokértelmű módon összerakó stílusa az álom tudatállapotát
igyekszik rögzíteni. Az álmok és látomások iránti fogékonyság már
Joyce első korszakában is feltűnik, az Ulyssesben a mű túlnyomó
része álom- és látomásszerűvé, a Finneganben pedig teljesen
álombelivé válik, s Freud és Jung álomelméletét követi. A
megnövekedett káoszt még az Ulyssesénél is rigorózusabb
konstrukciók ellensúlyozzák. Közülük Vico La Scienza
Nuovája (Új tudomány) történetfilozófiájának
alkalmazása a legfontosabb. Eszerint a történelem örök körforgás,
ismétlődő fázisokkal. A kocsmáros Earwickerré lett, kőműves
Finnegan álma az egész világtörténelmet felöleli, s fantasztikus
asszociációinak szálait A Paradicsom elvesztése és visszanyerése
keresztény történetének, Finn MacCool, Diarmud és Grania ír
mítoszának, Trisztán és Izolda francia történetének, A tücsök és
a hangya La Fontaine-i meséjének vázára is rászövi. Ám a
megtervezett anarchia nem szűnik meg anarchia lenni. Joyce műve
azért idomul oly hűségesen az álom kifejezésmódjához, hogy a
legnagyobb, sokszor már művészietlenül tudományos pontossággal
érzékeltesse a valóság ellentmondásaiban eltévedt és magára
maradt művész dekadenssé bomlott világképének álombeli
pontatlanságát, határozatlanságát, irracionalitását és
szubjektivizmusát. |
