|
James JOYCE
IFJÚKORI ÖNARCKÉP
Az eredetileg 1916-ban megjelent, önéletrajzi jellegű regény,
amelyen Joyce több mint hét évig dolgozott, a modern próza
forradalmának egyik első alkotása. Szakítva a 19. századi regény
"mindentudó" olimpikus ábrázolásmódjával, hősét, az Ulyssesben is megjelenő Stephen Dedalust,
s mindent, ami vele történik, következetesen belülről, a
főszereplő tudatán, személyes élményein átáramoltatva jeleníti
meg. Sajátos formája ez a fejlődésregénynek: belülről megélt
fejlődés, amely a kisszerű ír-katolikus környezetben cseperedő,
magányos kisfiút művésszé, környezetének és fiatalkorának
eszményeivel szembeforduló lázadóvá teszi. A regény öt fő része
kronologikusan tagolódik: az első kisgyerekkori emlékektől kíséri
nyomon hősét, kisiskolás, majd gimnazista korán át egyetemi
éveiig és Párizsba szökéséig. Bár olvasmányos, realista írásnak
látszik, már megjelenik benne Joyce bonyolult szimbolikája és
tudatos szerkesztő művészete is: a belső monológokkal
hitelesített drámai szerkezet a közepén éri el csúcspontját egy
lelkigyakorlat és Stephen ezt követő vallásos válsága leírásában.
|
