JUHÁSZ Ferenc

PIPACSOK A POKOL FÖLÖTT

A fél évszázada a "szárnyas csikó" jegyében indult költő idős korában újra megtáltosodott, ihlete fölfrissült, nagyszerű lappangó tulajdonságai buktak felszínre, Életrajzi értelemben, groteszk módon, az újra megtapasztalt szegénység élménye kapcsolja vissza e korszakot a fölívelő pályakezdéséhez: a kötetzáró A Költő és a Sátán szerzője visszautasítja az "Ördög-Vásár" csábítását, s a kései Juhászt valóban a belső függetlenség, az alkut elhárító morális önállóság vállalása szabadítja föl költőként. Nem szakít azzal az alapeszméjével, hogy az élet többet ér, mint a halál, de egyre érzékenyebben figyel arra, milyen az az élet, amelyhez ragaszkodni érdemes. Rövidülnek, koncentráltabbak lesznek a versek, átértelmeződik az "éposz" terminus jelentése; a szonett-műfaj olykor bámulatos tömörségre kényszeríti az áradásra hajlamos dikciót. Előtör Juhászból a verbalizmus árnyékában egy ideig sorvadni látszó virtuóz formaművészet. Keserű játékosságában észrevesszük a Csokonai, Kosztolányi, Weöres és mindannyiuknál előbb Arany János nevével, hagyományával társítható, fájdalmas humort, a "víg" poézis kongeniális folytatását.
Öt fejezetből áll a kötet, valamennyi az 1995-96-os év termése. Az Éposz szonettekből szerzője mozaikos szerkezetű, fekete-fehér "kockák" sakktáblaszerű rendjébe sűríti nagyszabású szemléjét szerettei haláláról és a maga kiszolgáltatottságáról. Akár az egész kötet mottójául kínálkoznak belőle a következő kiemelések: "S itt ülök holtak közt, halálom előtt. / . / S rámhull / . / szélhámos hazugság, gőg, bűn, rettenet." A Morzsák a merengés-asztalon cikluscím a költői ötlet sziporkáit jegyzi le és rendezi kompozícióba, mint az említett költő elődök a "mondacsokban", akadémiai papírszeleteken, csacsi rímekben vagy a líra tündérsípján. Nincs már hős, cselekmény, hagyományos műfaji kelléktár a Macska-époszban sem. A tárgy megjelöléséből annyi maradt meg, hogy: "Kis macska ült az ablakomba"; a végkifejlet: "S már nem vagy sehol, kis macska-pokol. / . / Aztán az éj ül ablakomba." Ember és macska kapcsolatában a tudatos és a tenyésző létezés szemléli egymást, külön-külön, de a halálraítéltség minden különbözőségnél megrázóbb közösségében: "nézi egymást két végzet! / Mint két élő kivégzett!"
Juhász életműve kettes vagy hármas műcsoportozatok kapcsolathálózatára épül, "éposz-párok, éposz-hármasok születtek indulatából és kimondásvágyából". A Galapagos című hosszúvers az 1963-ban írott József Attila sírja párja. Az újratemetés árulása, a "mohó cigánykodás és ripacs bohóckodás" szatirikus tablója mögött az immár fiának nevezett József Attila sorsát két mitikus motívumban érzi személyesen a magáénak a mostani Juhász Ferenc: a költő szégyene, veresége, áruvá züllesztése az egyik, a magány, a Mama-nélküliség, árvaság szenvedése a másik. A záróciklus, az Élni: hűség című, a kapcsolatkeresés és a szellemi társakra találás ihletében fogant. A "magas művészet" és a zsonglőrködő költői technika határán egyensúlyoz Juhász; bokorrímei, mesteri refrénjei, ritmikai bravúrjai évszázados hagyományokat oltanak be a modern költészet törzsébe - vagy megfordítva. A Takáts Gyula 85. születésnapjára készült vers címével szólva A Pegazus- pihentető idő derűsen szép kiszakított pillanatai ezek, mozarti emberséget és szerenitást villantva föl - s egyre többször - ebben az inkább titánian küzdelmesnek ismert költői világban.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez