KÁDÁR Gyula

A LUDOVIKÁTÓL SOPRONKŐHIDÁIG

A vaskos önéletírásban képet ad arról, hogy századunk első felében milyen volt az élet egy értelmes, "jobb családból" származó férfinak, aki ezt a hosszú időszakot mundérban töltötte. Honvédtiszt édesapja lebeszélése ellenére mindenáron katona akart lenni: még nem volt 15 éves, amikor a soproni honvéd főiskola növendéke lett. Részletesen beszámol az akkori katonaiskolák tanulmányi és nevelési rendszeréről, saját sorsának alakulásáról. Az első világháború vége felé megkapja a kardbojtot. Alighogy tisztté avatják, a déli hadseregcsoporthoz rendelik, és Szegedre kerül. A két háború közt csapattiszt, elvégzi a Ludovikát, leteszi a vezérkari vizsgát, több évig oktat a katonai akadémián. Részt vesz a visszacsatolt területek megszállásában, s kritikusan elemzi a lebonyolítás módját.

A háború alatt közvetlen közelről szemlélte a magyar honvédség helyzetét. 1943-ban a VKF 2. osztály, a hírszerzés és a kémelhárítás vezetőjévé nevezték ki. A különböző kiugrási kísérletek leírásai könyvének legizgalmasabb fejezeteit alkotják. 1944-ben a Gestapo letartóztatja, majd kiszabadulva a fogságból, egyik szervezője Horty balul sikerült kiugrási kísérletének. A nyilasok letartóztatják, majd Sopronkőhidára, Bajcsy-Zsilinszki börtönébe szállítják.
Kádár Gyula kitűnő elbeszélő, portréi találóak, helyzetelemzései bátrak, lényegre tapintóak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez