|
KAFFKA Margit
A "nagyon-nagy író-asszony" - ahogy Ady nevezte -, Kaffka Margit
méltán volt népszerű a Nyugat olvasóközönsége előtt, s méltatlanul
merült feledésbe korai halála után. Ezt tanúsítja egész írói
terméséből válogatott kötete, mely a költő, az elbeszélő és a
regényíró Kaffkáról rajzol plasztikus képet. A válogató arra
törekedett, hogy hű képet adjon az írónőről, hogy ne csupán a
klasszikussá vált írásait kösse csokorba. Ezért olvashatjuk a méltán
híres Petike jár mellett néhány kevésbé ismert írását is, melynek
révén a kor női problémakörét személyes élményvilágán átszűrő, néhol
"nőietlenül" határozott hangú művész kerül közel az olvasóhoz. S hiába
jelent már meg novelláinak több kötete is, az ebben a kiadásban közölt
válogatás teljesebb, kerekebb, célratörőbb; nemcsak a meleg, asszonyos
bánat ihlette szép elbeszélések sora található meg (Így beszélt az
asszony; Levelek a zárdából), hanem a "lázadó" novellák is (Nyár),
amelyben éppen úgy helyet ad a széles társadalomrajznak, mint a finom
rezdülésű hangulatoknak. Akár az apácazárdák fülledt, olykor betegesen
erotikus légkörét eleveníti meg, akár az anyagi-erkölcsi széthullásnak
indult vidéki dzsentriéletet: minden novellájában érződik, hogy a
tollat asszonykéz vezette. Éppen úgy, mint a Hangoskönyvtárban is
fellelhető két regényében
(Színek és évek;
Hangyaboly).
Külön érdekesség, művészi és irodalomtörténeti izgalmat jelentő felfedezés,
hogy az elbeszélések révén mintegy nyomon követhető a regények
alakulása, formálódása (Csonka regény; Polixéna Tánt).
|
