Franz KAFKA

AZ ÁTVÁLTOZÁS
(Válogatott elbeszélések)

A kötet elején Kafka "álomkorszakának" remekei, mindmáig legismertebb, már életében is megjelent elbeszélései találhatók. A mindennapi valóságból vett tárgyak jelennek meg a kisvilágokban, az elbeszélésmód szinte fahangúan száraz, miközben lidércnyomás, rettenet, irracionális megmagyarázhatatlanság, sötét kilátástalanság, nyomasztó félelem atmoszféráját sugározzák e darabok. A sötét tónusról alapszituációjuk gondoskodik elsősorban: Kafka abszurd vagy csak beteges tudatállapotokban létező helyzetekben lépteti színre hőseit.

Gregor Samsa, a családért szorgalmasan dolgozó textilügynök egy reggel arra ébred, hogy gusztustalan bogárrá változott (Az átváltozás); kétméteresre nőtt vakondokok okoznak - közvetetten - groteszk, tragikus konfliktusokat (A falusi tanító). Blumfeld, az öregedő agglegény című novella címszereplőjének maguktól mozgó labdákkal kell megküzdenie. De még a "valóságközelibb" (ha Kafka esetében szabad egyáltalán ilyet mondani) szituációkat is valami megfoghatatlan irracionalitás járja át: feltehetőleg autobiografikus fogantatású Az ítélet Georgja - apjával való groteszk összecsapása után - teljesen értelmetlenül választja az öngyilkosságot. A fegyencgyarmaton-ban pedig a látszólag naturalisztikus alakítás egy éppenséggel sűrítetten kegyetlen, nonszensz gondolkodásmód szolgál támaszul.

Az ezeket követő darabokban az epikai formálás eltérő jegyei a szembetűnöek. A valóságelemek ugyan egyik-másik novellában továbbra is mintegy a valóság-álom szcenikáját, díszleteit teremtik meg (Egy falusi orvos; Testvérgyilkosság; Az éhezőművész stb.), lényegében azonban a mind erőteljesebb elvonatkoztatottság szabja meg arculatukat, válik jelleghatározójukká. Szimbolikus filozófiai parabolákat olvashatunk, melyek többnyire zártak: egy-egy metafora kibontásai, egy-egy aforisztikus gondolat értelmezési mezőinek felcsillantásai. Eképpen elszakíthatatlanok metaforavoltuktól, bár lételméleti és esztétikai meditációk kikristályosodásaiként is felfoghatók (A törvény kapujában; Sakálok és arabok; Josefine, az énekesnő, avagy az egerek népe), másszor történelembökcseleti, ismeretelméleti töltésük nyílvánvaló (A császár üzenete; A Kínai Fal építése). Mindvégig megőriznek azonban olyan tartalmakat, mondandókat, amelyek - épp a jelképiség okán - voltaképpen kielemezhetetlenek, egyszeriek és örök érvényűek. Ez teszi egyszersmind alkalmassá őket arra, hogy korunk olvasója is elgondolkodjék rajtuk, számára való jelentéseket véljen felfedezni bennük (A kicsi nő, Az odu stb.).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez