|
KAPECZ Zsuzsa
TÜKÖRÍRÁS
Több olvasata is lehetséges Kapecz Zsuzsa regényének a Tükörírásnak,
már csak azon okból is, mert nem bizonyos, hogy a mű azonos rétegei keltik
fel minden olvasó figyelmét. Mert az ismeretlen völgyben (vagy Völgyben)
játszódó történet szólhat arról is, hogy milyen álmosítóak a délutánok,
milyen szép a vasárnapi reggeliző asztal, hogy a sintér kisfiának, Andrásnak
mennyire tetszenek az étkezések előtti ájtatoskodások, hogy vajon melyik a
rosszabb csapos: az, aki vízzel hígítja a bort, vagy aki a konyhalányokat
igyekszik elcsábítani, szóval arról, hogy milyen meghitt, egyszerű,
bensőséges, problémátlan az élet úgy általában is, egy kisvárosban, egy
csupaismerőssel teli közösségben pedig kivált. De szólhat arról is a könyv,
hogy nincs az a békés szigete a világnak, ahol ne utálnák az idegeneket,
ahol ne szájaskodnának mindenféle szövetségek, egyesületek vezetői, ahol ne
tenné elviselhetetlenné az életet, hogy a tábornoknétól a tanítóig, a
kocsmárostól a sintérig, az öregemberektől a megesett fiatal nőkig mindenki
mindent tud és továbbad, ahol nem lehet elbújni a pletyka, a névtelen
levelek elől. Kapecz Zsuzsa nagyvonalú objektivitással ábrázol, nem
magyaráz, nem kommentál, és ritka érzéke van ahhoz, hogy tárgyait, tájait,
embereit, jeleneteit beszélni hagyja. Ami szép, ami csillogó, ami békés, ami
idilli, az így mindenütt felfénylik (ezért lehet egy derűs olvasata is a
regénynek), ami rút, ami ellenszenves, ami ellenséges, az olyan alacsonyan
és sötéten húzódik meg, hogy csak az ilyesmire fogékonyak veszik észre (az ő
számukra viszont ezek adják az olvasat alaptónusát. - Zavarbaejtően szép (és
rút), meghitt (és megborzongató) Kapecz Zsuzsa világa is, regénye is. -
|
