|
Ryszard KAPUSCINSZKI
A CSÁSZÁR
Az apró és törékeny, alig ötvenkilós, megmerevedett ízületű, ám
fenséges viselkedésű császárnak, a Királyok Királyának, Hailé
Szelassziénak, a Négusnak, Etiópia urának mindennapjait, életét,
bukását, trónfosztását ismerhetjük meg a palota régi cselédjeinek
visszaemlékezéseiből. No, már azon kevesekéből, akik a forradalom, a
polgárháború változásai során életben maradtak. Nem könnyű
megközelíteni őket, hisz eleve bizalmatlanok egy európaival szemben, s
a zavaros, bizonytalan Addisz Abeba sem ideális hely a császár korának
megidézésére. Mégis sikerül megszólaltatni őket; a hálószobaszolgát, a
tollminisztérium hivatalnokát, a harmadik ajtót nyitogató fogadótermi
lakájt; a párnakezelőt, aki tiszte szerint ura alacsony termetét
álcázta, a kellő időben lába alá csúsztatott, helyhez és alkalomhoz
illő, megfelelő méretű párnával; a szertartásmestert, a császári
bíróság ruhatárosát, a császári vadállatok etetésekor a nagyúrnak húst
nyújtó névtelent és a többieket. Emlékeik nyomán képet kapunk a
császár és környezete életéről, a fényűzésről és a nyomorról, a
félelemről és bizonytalanságról, az államgépezet működéséről, a nagy
magánvagyonok keletkezéséről. Bepillanthatunk az úri élet emlékei
között fel-felbukkanó nincstelen, éhező tömegek mindennapjaiba, a
forradalmi helyzet kialakulásába, s a császár népe érdekeiért
forradalmat támogató, ám semmit tudomásul nem vevő életmódváltozásába.
Egy felemás, érdekes fejlődésű világ elevenedik meg a lengyel szerző
dokumentum jellegű regényében, mely jóval több a Négus életének
bemutatásánál.
|
