KARINTHY Ferenc

SKIZOFRÉNIA

Az író egy jól tájékozott értelmiségi szemszögéből érzékelteti korunk ellentmondásait. Az események magukban hordozzák a múlt mába érő erővonalait: a háborús esztendőket, a fényes szellők nemzedék- alakító fölívelését, a mélybe rántó Rákosi-korszakot, 1956 őszét, majd az ellentmondásoktól és megalkuvásoktól ugyancsak nem mentes konszolidáció idejét. A megidézett emlékekhez az író kellő mértékben adagol egy kis szerelmi kalandot, némi politikai pikantériát, szociografikus ízű helyzetjelentést, értelmiségi körök életstílusának fanyalgó leírását, kevéske pletykát. A főhős, Fabriczky Zsigmond történész amerikai előadókörútjáról hazatérve újra és újra szembesül a múlt nyomasztó emlékeivel, későre föltáruló titkaival. Fabriczky, azon fölül, hogy személyével összefűzi a magyar értelmiségről készült gyorsfölvételszerű portrékat, valamiképp megtestesíti generációja erkölcsi meghasonlottságát, s egy sikeres pálya utolsó szakaszában, a nyugdíjkorhatár küszöbén szembesül a kínzó kérdéssel: valójában ki ő, hol áll, hova tartozik?

Az elbeszéléshez fűzött filmnovella, a Man overboard ("Ember a vízben") egy luxushajó fedélzetén játszódik, hősei pedig a véletlenül egymásra bukkanó emigrált magyarok. Jelen és múlt itt is egybejátszik a mozaikosan kirajzolódó történetben; megint a háború, az 50-es évek, az 56-os ősz, és itt is szövődnek szerelmek. Ám az idő derüs múlatása közben egy műkincslopási história bonyodalmai sejlenek föl. S miközben fény derül a bűnügyre, a szereplők sorra szembesülnek - s ez a motívum füzi a filmnovellát az elbeszéléshez - életük erkölcsi tanulságaival; kivált azzal, hogy az ember mindent kibír, csak az elhagyatottságot, a magányt nem.
Az izgalmas, fordulatos, továbbá a politikai mondandójú irodalmat kedvelők olvasmánya.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez