|
KARINTHY Frigyes
Az utolsó évek (1935-1938) sokáig újságpapíron porladó Karinthy-
üzenetei érnek partot e kötettel a mában. kötetben kiadatlan írások a
mindinkább elkomoruló nagy írót mutatják be, aki természetesen jó
ismerőse az olvasónak, mégis némiképp új arcát mutatja: a titokban
búcsúzóét, aki 1936-ban súlyos agyműtéten esett át, s akit egyre
inkább nyomaszt az évtized végének sok- sok nemzetközi politikai
fejleménye. Persze Karinthy azért Karinthy, hogy komorabb tónusú
karcolatait is valami fanyar groteszkséggel vesse papírra: gúnyolódik
a divatokon (Nővé válok), az emberi nyomorúság fonák helyzetein
(A műláb), az általános elszegényedés pótcselekvésekkel való
kiegyensúlyozásán (Kisszakasz, nagyszakasz; Új iparág), fölidézi a
régebbi és újabb megaláztatások köznapivá levő emlékeit (Komisz
kamasz; Pesti hordár) és a mulandóság kegyetlenségét (Kisfiú). Amivel
igazi önfeledtséggel és gyermeki örömmel tud foglalkozni, az most is a
repülés varázsa (Egy csúszó- mászó a levegőben). Humoreszkjeiben sem
az a zabolátlan tréfacsináló, aki valaha volt; minden tréfás gesztusa,
kaján vigyora mögött kitapintható a szorongás, a csalódottság, a
tapasztalatai sugallta kiábrándultság (Nem és jellem; Hindu balett;
Szívességet tesz az ember; Megvédem a léget; Elíz; Cini élete). Mintha
annyi vidámság, kamaszos tréfa után "öregkori" önmagát szeretné
pontosan megérteni. Karinthy Frigyes kései karcolatai, humoreszkjei,
cikkei tartalmazta üzenetek egy terebélyesedő, súlyosbodó hiányérzet
dokumentumai, ugyanakkor pontosan mutatják azt a stílusréteget, melyet
ő képvisel irodalmunkban: a gondolat-kipattanástól a megformálásig
folyamatos nagyvonalúságot, a laza-pesties előadás mögött kitapintható
eredetiséget, gondolat igényességet, a jelenetek és helyzetek mögé
rejtett kétségeket és válaszadási kísérleteket. - Ez a kötet is a
"teljes" Karinthy-mű nélkülözhetetlen része.
|
