|
KARINTHY Frigyes
A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes
tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az
író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az
operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban
vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő,
sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések,
egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik
fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A
vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem
nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb
agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas,
nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre
szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren
és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez
visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.
|
