|
KASSÁK Lajos
VÁLOGATOTT VERSEK
"Mindenki ismerőse vagyok / és mégis mindenkinek idegen. /
Keresd meg gyökereimet / számláld meg ágaimat / és a testvérem
leszel" - olvasható Kassák 1963-ban megjelent Vagyonom és
fegyvertáram című verseskötetének mottója. Ez az
önmeghatározás - a mindenki számára egyszerre ismerős és mégis
idegen - a költő-prózaíró-képzőművész szinte egész pályájára
érvényes. A magyar irodalom európai rangú egyénisége, aki a
külföldi avantgárd irányzatok legjelesebb költőivel,
művészeivel egyidejűleg vívja meg a maga forradalmát,
világérzéséhez és valóságlátásához új formát teremtve,
hajlíthatatlan jellemmel, erkölcsi tisztasággal ragaszkodva
önmagához. Viták kereszttüzében élt és alkotott, nemegyszer
elhallgattatva, a publikációtól is eltiltva. Ez a válogatás a
költői életmű legjavát adja, a kötetek megjelenésének
sorrendjében, azok szerkezetét megtartva. Csak az Éposz
Wagner maszkjában (1915) című, elsőként megjelent kötetét
közlik teljes terjedelmében a szerkesztők, valamint a
Mesterek köszöntése című, a modern festészet és az
egyetemes zenetörténet mestereinek remekbe készült portréit
tartalmazó gyűjtemény teljes anyagát. A posztumusz megjelenésű
Üljük körül az asztalt után következnek az 1936 és 1965
között írt, kötetbe eddig nem került versek - többségük nyilván
politikai okokból maradt ki, mint például a Törvényt ültek
felettem című költemény, mely a pártból történt 1955-ös
kizárásának története, a "rögeszme huszonhét megszállottja"
előtt vergődő költő megrázó erejű vallomása. (Ez a kizárás záró
mozzanata volt a Kassák és a párt közötti több mint három
évtizedes viszálynak, mely a tanácsköztársaság idején, Kun
Bélával történt összecsapásával kezdődött, s folytatódott 1949
utáni elhallgattatásával.) Ebben a ciklusban olvashatók az 56-
os versek is: A diktátor; Változó idők; Vihar után; Egy
elsötétített ház. |
