Erich KÄSTNER

NOTABENE 45.

Bár Erich Kästner könyveit a náci kultúrpolitika elégetésre ítélte, őt magát publikációs tilalommal sújtotta, az író ennek ellenére nem emigrált, és bár helyzete a hitleri Németországban több mint kétséges és nem éppen veszélytelen volt, Berlinben maradt, és feljegyzéseket készített a Harmadik Birodalom mindennapjairól. E feljegyzések 1945 első felére vonatkozó részeit adta ki Notabene 45 címmel 1961-ben.

A mű, amelyen az író utólag nem simított semmit, a legérdekesebb dokumentumok közül való. Kestner valóban csak magánfeljegyzéseket rótt a papírra, nem foglalkozott nagy történelmi kérdésekkel, nem eszmélkedett fasizmus és zsarnokság problémáiról, nem hangsúlyozta, hogy mennyire elítéli, megveti, gyűlöli Hitlert és alvezéreit, egyszerűen csak regisztrálta, hogy mi történik környezetében. Hogyan vélekednek szomszédai és ismerősei az angol-amerikai bombázásokról, Drezda "földdel egyenlővé tételéről", a végső kitartásra buzdító jelszavakról, Hitler öngyilkosságáról, a vezérkar főnökeinek épp aktuális nyilatkozatairól, az oroszok zabrálásáról, a nők megerőszakolásáról ("inkább egy oroszt a hasamra, mintegy összedőlt házat a fejemre"), a kegyetlenkedésekbe belebolondult SS-harcosokról stb. Kästner maga inkább csak ironikus kommentárokkal él, elsősorban a közember, az utca embere megnyilvánulásait regisztrálja, nem igyekszik állást foglalni sem eszeveszett ostobaságok, sem felháborító gazságok, sem naiv szépségek hallatán. Hogy ő hol áll és hogyan vélekedik, tudható. Hogy önkéntelen "interjúalanyai" miképp "állnak hozzá a dolgokhoz", tragédiákhoz és borzalmakhoz, a világégés idején is előadódó komikus szituációkhoz, pletykákhoz és félinformációkhoz, ezt mutatja e könyvében, a korszakról írott legegyedibb, leginkább "hézagpótló" művek egyikében.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez