|
Daniel KATZ
AMIKOR NAGYAPÁM ÁTSIELT FINNORSZÁGBA
Volt egykor Salman, aki végigcsempészte Közép-Európát és Ázsiát,
ezért száműzték Szibériába. Csak meghalni térhetett haza fiához,
Bennóhoz, a "nagyapához", az első világháború terheit százötven centis
termetével is vígan viselő kornétáshoz, aki véletlenül akkor éppen
orosz állampolgár volt. Ez a két ős még szinte legendabeli alak, s
egyben hányattatásra ítélt zsidó sors tipikus képviselője. Arje, az
apa szintén nem saját elhatározásából harcol a németbarát finn
hadseregben a Szovjetúnió ellen. ő, az eszmélkedő nem hajlandó a
mozdulatlan zsidó életforma gettójába zárva élni. Rá is sütik, hogy
bolsevik. A fiú, az egész történet első számú elmondója (talán
pontosabban: a sokszor hallott történet látomásos megidézője) már
kortársunk, töprengő és csendesen szenvedő alkat. A tréfás
badarságokkal kezdődő kisregény így, az egyidejűség és az időtlenség
groteszk, chagallian szürrealista gomolygásában világít bele, három
nemzedék sorsán keresztül, a zsidóság különös világába. A mese
lavinája által elsodort olvasó a végén, az összképtől lesz igazán
elragadtatott. A regény humora, temperamentuma - ami a mai finn
prózában szinte egyedülálló - komoly társadalmi-politikai mondanivaló
megjelenési formája.
|
