|
Yasunari KAWABATA
HÓORSZÁG
Hőse, a táncszakértő Simamura valószínűtlen figura: Valéry-t és
Alain-t fordít, továbbá francia esszéket az orosz balett virágkoráról.
Ezenkívül csupán annyit tudunk róla, hogy alacsony, tömzsi és hogy
Tokióban családja van. A történet Japánnak azon részén játszódik, ahol
hőforrások fakadnak, ahová divat elmenni havat nézni, ahol még a
modern időkben is szertartásos módon fonják-szövik-fehérítik a
csidzsimi-kenderből készült ruhát. Simura itt találkozik Komokóval, a
gésával, akit négy éves szerződés köt a vendéglőhöz s aki azonnal
beleszeret. Szerelmük három éven át folytatódik, a lány egyre
elkeseredettebb, a férfi egyre gondolkodóbb lesz, s igen sokat
emlékezik egy Jokó nevű lányra, akit a hőforráshoz jövet a vonatablak
keretében látott. Ez a látomás: a tükörképben felragyogó, hófödte
hegyek csúcsának fényében fürdő női arc több ízben felmerül a
regényben: Komoko arca is így jelenik meg, amikor egy átdolgozott
éjszaka után, részegen a szobájába jön és kitárja a hegyekre néző
ablakot. Simamura alkalmatlan a szerelemre. Élete a meditáció, s a
töprengés az élettel össze nem függő dolgok felett. A brutális
pusztulás, Joko tűzhalálának látványa sem érinti meg elemi erővel:
miközben a lány az égő fahasábok közé zuhan, s egy pillanatra megállni
látszik a tűzfecskendő vízsugarának csúcsán, Simamurát az
nyugtalanította, vajon a nő feje nem lógott egy kissé lefelé, csípője
és térde nem görbült-e valamennyire, vagyis nem tört-e meg a test
tökéletes vízszintes vonala. A veszendő esztétikum hiábavaló keresése
talán a könyvben ebben a földöntúlian pontos és embertelenül szép
gondolatában fogalmazódik meg leginkább. Az esztétikumon túli
érdekességű, a figyelmes olvasó számára számtalan emberi és művészi
tanulságot szolgáltat a mű.
|
