Jack KEROUAC

ÚTON

A beatnemzedék bibliájának tekintett regény fogadtatása nem volt egyértelmű: a hipsterek, azok a fiatalok, akik torkig voltak a háború utáni amerikai társadalom konformista, konvencionális és konfekcionált életformájával, próféciaként fogadták az író szavait, a korabeli hivatalos kritika viszont a fiatalság felnőttellenes forrongásának, hedonizmusának szélsőséges kifejezőjeként utasította el.
A regény cselekménye roppant egyszerű: Sal Paradise (a főhős valójában maga a szerző), Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben végesincs beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a "ma itt, holnap ott" állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza, epizódokra széthulló szerkezetét. Valójában azonban az út, az állandó "úton levés" az atomernyő alatti élet jelképe, a vándorlás maga a cél, s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét. A regény minden szociológiai tanulmánynál pontosabb látleletet ad erről az életformáról, s arról a folyamatról, ahogy ezek az értelmes, jobb sorsra méltó fiatalok lelkesen és megszállottan elfogyasztják életüket az ivászat, a vad szeretkezések és kábítószerek forgatagában.
A regény máig érvényes korképet fest arról a megszállott amerikai nemzedékről, amelynek szentjei a filmsztárok és az akkor "örömzenész" muzsikusok (azóta világsztárok), írók - akik tőle merítettek ihletet (Jim Morrison, Neil Young, Kris Kristofferson, Peter Orlovsky, Gregory Corso, Philip Whalen, William Burrough, Allen Ginsberg) voltak, mártírjaik a börtöntöltelékek és prófétáik az őrültek.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez