KERTÉSZ Imre

GÁLYANAPLÓ

A "napló" személyes műfaj, az írói napló, a műhelynapló, melyet sokszor csak az irodalomtörténet tesz közzé, a nyilvánosságra szánt művek háttér-övezetét világítja meg, jelezve a benyomások, a források vidékét, a szellemi küzdelem folyamatát. Ilyen könyv Kertész Imre Gályanaplója, mely már címével is az alkotó szerepfelfogására, az írói munka etikai feladatként és a létezés, a "hajózás" egyetlen mentségeként való értelmezésére utal. A viszonylag későn kezdett írói pálya, a hosszú munkával és nagy szellemi elmélyedéssel teremtett művek készültével párhuzamosan Kertész olvasmányairól, bölcseleti meglátásairól, személyes életproblémáiról folyamatosan vezetett feljegyzéseket - e szaggatott, ám gondolatilag mindvégig tartalmas jegyzetanyag került a kötetbe.

A Gályanapló, melynek két határéve 1961 és 1991, három fejezetre tagolódik, melyek jelzik e három évtized alkotói periódusait: Kihajózik (nyílt vizekre); Bolyong (szirtek és zátonyok közt); Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog. Kertész töprengéseinek - melyhez elsősorban a fordítóként is megismert 20. századi német filozófia és irodalom adja az adalékszempontokat - középpontjában a modern individuum egzisztenciális kérdései állnak. Illetve azok a tragikus paradoxonok, melyek a kor tapasztalataiból következnek: miért és hogyan élünk e szörnyű, tragikus világban? Német útiképei, a három évtizedes hazai valóságra utaló észrevételei egyaránt e kérdésekre mutatnak, olyan feszítetten, sokszor nyitva hagyottan, hogy kitűnő műveinek szellemi erőtereként is felfogható e tépelődés.

- A Kertész-próza ismerőinek, értelmiségieknek sajátos szellemi csemege a könyv.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez