Daniel KEYES

VIRÁGOT ALGERNONNAK

Algernon különleges egér: ugyanazon az agyműtéten esett át, mint a főhős, Charlie, és ettől valóságos egérzseni lett, logikusan tud tájékozódni bonyolult labirintusokban. Charlie hasonlóan járt: harminckét éves koráig kedves ám gyengeelméjű fiatalember volt, a műtét után rohamos szellemi fejlődésen ment át, szivacsként itta magába a műveltséget és a tudományt, intelligenciahányadosa messze felülmúlja a zseniszintet. Sajnos, az eredmény sem nála, sem Algernonnál nem lehetett tartós: amikor Charlie észrevette Algernon hanyatlását, kutatásaival maga bizonyította be, hogy a visszaesés törvényszerű, és minél magasabb az időközben elért szellemi szint, annál rohamosabb a végromlás. Utolsó "előmeneteli jelentéseiben" Charlie a kezdeti szintre esik vissza, szívfacsaró módon ismétli meg kezdeti helyesírási hibáit és fogalmazási primitívségeit.

A regény a fenti keretek közt maradó sci-fi is lehetne, - az író azonban sikeres "műtétet" hajtott végre rajta, szívet ültetett belé, s ettől a regény kitágult és általánosabb jelentést kapott. Először is a szerző a pszichológia professzora - meggyőzően bizonyítja, hogy a puszta intelligencia nem minden, hiába lesz Charlie zseniális, érzelmi-szociológiai vonatkozásban személyisége még sokáig visszamaradt. Továbbá, hogy a gyöngeelméjű is ember, s az, hogy embertársai kinevetik, rossz tréfákat űznek vele, és bolondot csinálnak belőle - méltatlan, aljas, embertelen dolog.

A scifit mélységesen hiteles lélektani rajzzal ügyesen egyesítő mű a tehetséges író-pszichológus vallomása az ember élni akarásáról, erkölcsi tartásáról, töretlen optimizmusáról.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez