KITTENBERGER Kálmán
KELET-AFRIKA VADONJAIBAN
Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze,
élményeiből kiemelve legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb
megfigyeléseit. Kittenberger 1902-től - rövid megszakításokkal egészen
az első világháborúig - földünk legdúsabb és legváltozatosabb
vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még Kelet-Afrika a nagy
vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt.
Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak - még a tökéletes
fegyverek korában is - kockázatos vadászata volt. A kötet
történeteinek középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán,
elefánt, a kafferbivaly különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú)
elejtése áll. Külön fejezetekben mesél a kelet-afrikai fauna más
nevezetességeiről - köztük a vízilóról, a hiénákról, antilopokról,
madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak közt is akadtak
hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év alatt
11 embert ölt meg.) A könyvet különösen érdekessé teszik a vadállatok
életmódjáról, a vadonban élő négerek szokásairól szóló leírások.
Kittenberger mesél a "múzeumi gyűjtő" hétköznapjairól is, a preparálás
munkájáról, továbbá érdekes portrét rajzol bennszülött munkatársairól
és két gyermekbarátjáról. A kitűnő írói erényeket is felmutató szerző
művét elsősorban a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja, de 12 éves
kortól az olvasók széles körében is népszerű.
|