KODOLÁNYI Júlia
APÁM
Kitűnő könyv született egy nagy író hétköznapi, családi életéről az
egyik legmegbízhatóbb tanú, a leánya tollából. A könyv szerzője - bár
nem hivatásos író - felnőtt a nem akármilyen nehéz feladathoz,
apjáról, családi-testvéri életükről nemcsak hiteles képet fest, hanem
emberismeretéről és írnitudásáról is meggyőz. Az író Kodolányi Jánoson
kívül a magánember, a családfő s körülötte a szerettei is megjelennek;
maga az emlékeit lejegyző Júlia, bátyja ifjú Kodolányi János, az
ismert néprajztudós, s főleg az áldozatos életű, kedves, szerény
feleség és édesanya, akiről meghatóan szép portré rajzolódik ki. A
Csőszi-családról, az ősi ormánsági anyai ágú rokonságról adatokban
gazdag leírást kapunk Kodolányi Júlia könyvében, és nyíltan beszél az
apjánál regényhősként is megkjelenő Martonovich Ila néni, a keserű
sorsú rokon életéről is. Szóba kerülnek a Vaszlóba való későbbi
visszautazások, köztük a leginkább megrázó utolsó, amikor már a nagy
beteg író akart elbúcsúzni gyermek- és ifjúkora földjétől. A kötet jó
néhány levelet és dokumentumot is tartalmaz, a levelek címzettjei
között van például Illyés Gyula, Szabó Lőrinc stb. Naplórészletekkel
is találkozunk, többek között Tamási Áron 1945-ös első pasaréti
látogatásáról. Betegségekről értesülünk, halálfélelmet árasztó aggódó
levelekkel is találkozhatunk a könyv utolsó negyedében, de joggal írja
Kodolányi Júlia, az író dolga az, hogy ezeket a művekben hagyja az
utókorra. |