KODOLÁNYI Júlia

APÁM

Kitűnő könyv született egy nagy író hétköznapi, családi életéről az egyik legmegbízhatóbb tanú, a leánya tollából. A könyv szerzője - bár nem hivatásos író - felnőtt a nem akármilyen nehéz feladathoz, apjáról, családi-testvéri életükről nemcsak hiteles képet fest, hanem emberismeretéről és írnitudásáról is meggyőz. Az író Kodolányi Jánoson kívül a magánember, a családfő s körülötte a szerettei is megjelennek; maga az emlékeit lejegyző Júlia, bátyja ifjú Kodolányi János, az ismert néprajztudós, s főleg az áldozatos életű, kedves, szerény feleség és édesanya, akiről meghatóan szép portré rajzolódik ki. A Csőszi-családról, az ősi ormánsági anyai ágú rokonságról adatokban gazdag leírást kapunk Kodolányi Júlia könyvében, és nyíltan beszél az apjánál regényhősként is megkjelenő Martonovich Ila néni, a keserű sorsú rokon életéről is. Szóba kerülnek a Vaszlóba való későbbi visszautazások, köztük a leginkább megrázó utolsó, amikor már a nagy beteg író akart elbúcsúzni gyermek- és ifjúkora földjétől. A kötet jó néhány levelet és dokumentumot is tartalmaz, a levelek címzettjei között van például Illyés Gyula, Szabó Lőrinc stb. Naplórészletekkel is találkozunk, többek között Tamási Áron 1945-ös első pasaréti látogatásáról. Betegségekről értesülünk, halálfélelmet árasztó aggódó levelekkel is találkozhatunk a könyv utolsó negyedében, de joggal írja Kodolányi Júlia, az író dolga az, hogy ezeket a művekben hagyja az utókorra.
Őszinte, természetes akcentussal elmondott krónikáját adja ez egy keserves szenvedésekkel teli, mégis példaadóan fölemelkedő életnek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez