KONRÁD György

A LÁTOGATÓ

Mit jelent igen kevés anyagi és szinte a semmivel egyenlő lelki segítséget nyújtó hivatalnoknak lenni - szemben a tárgyi és szellemi sivársággal, testi és lelki elnyomorodással: ez a regény alapproblémája. Az állam fizetett alkalmazottja megjelenik és segít, ha tud, ügyfelein. Az ügyfél személye változik, de bánata, baja ugyanaz. Ilyen hivatalnok, - kollégáinál talán sokkal érzékenyebb, a rábízott emberek gondját-baját szinte a magáévá tevő hivatalnok a regény főhőse. Egy napon öngyilkos szülők véletlenül életbenmaradt kisfiáról kell gondoskodnia. Az átmeneti otthon zsúfolt, az intézetben zárlat van, a szomszédok nem vállalják - váratlanul minden kiskapu bezárul. Íme a kísértés: egyszerre otthagyni családot, hivatalt, elmenekülni a szabványosított felelősségérzet elől - elhagyni eddigi életét, bezárkózni a lakásba egy szellemileg fogyatékos kisfiúval....

Végigélve képzeletben ezt a fikciót, kiderül, hogy ez a bezártság sem valósítható meg, vagy ha igen, akkor sem oldhat meg semmit. Ez az egyszerű történetnek is alig nevezhető eseménysor alkalmat nyújt a szerzőnek arra, hogy szinte költői víziókban mondja el mindazt, amit a hétköznapi, tulajdonképpen nagyon is csúf életről el lehet mondani. A hivatalnok, aki része ugyan a hatalomnak, amelynek nevében jön-megy, intézkedik, segélyt, ingyenebédet oszt, - noha nem várják el tőle - morálisan felelősnek érzi magát mindazokért, akiknek elsárgult aktái szekrénye mélyén nyugszanak. Ez a szembenállás: saját bürokratikus szerepe és a szenvedés személytelen-személyes anyaga közötti feszültség adja a regény tárgyát és szerkezetét. Áradó szöveg, érzékletes képek, az élet, az emberi szituációk erőteljes megjelenítése avatják a művet magas színvonalú alkotássá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez