|
KÓS Károly
István király története mindig is szimbolikus erővel bírt: a
semmiből országot építő erős kezű uralkodót vagy a szent királyt, a
hit felkent bajnokát egyaránt beleláthatta alakjába az utókor. Az író
István király tragédiáját látja elsősorban: a kötelesség áldozataként
mutatja be István életét. A fiatal férfi apja és főként anyja akarata
által vezetve, nevelve, természetes vágyait, ösztöneit legyűrve
vállalja a keresztény királyságot, az erős kézzel való uralkodást.
Megtagadja érzelmeit és a boldogtalan politikai házasságot választja,
megtagadja családi, vérségi kötöttségeit, s a német lovagokra
támaszkodik, megtagadja szelíd természetét, s könyörtelenül számol le
az ellene lázadó rokonaival, régi barátaival. Az uralkodás erkölcsét
kényszerül viselni, s nem léphet le a maga választotta, s maga
építette útról.
|
