|
KŐBÁNYAI János
JERUZSÁLEMI ÉVTIZED
A magyar hazafiság gyökereit és zsidó kulturális identitását
tudatosan vállaló szerző e könyvében azokat az írásait gyűjtötte
össze, amelyek 1983 és 1993 között készültek, és Izraelről szólnak.
Ezekben a rendszeres alkalmakká, sorozattá rekedő tudósításokban és
nagyobb lélegzetű, személyes élményekre épített riportázsokban
Kőbányai a Szentföld egyetemes, mítikus színtereit és a közel-keleti
ország politikai életének eseményeit egyaránt érinti. Idegen ő ezen a
földön, mégis őshonos, és ebben az ellentmondásos helyzetben örömmel
találja meg a magyar származású helybeliekkel a kapcsolatot. A
találkozások, beszélgetések gyakorta idézik meg a Kárpát-medence
különböző részeiből bevándorlottak családjának, felmenőinek sorsát.
Izrael és különösen Jeruzsálem nagy világvallások szent helye, a
párbeszéd, a kommunikáció lehetőségével. A szerző megéli a betlehemi
karácsony különleges rítusait éppúgy, mint a zsidó ünnepek szent
pillanatait. Bölcs rabbik és szellemi emberek, művészek és tudósok
okfejtéseit közvetíti, diákokkal és professzorokkal vitázik, a
jeruzsálemi Héber Egyetemen nyelvet és észjárást tanulva amerikai
illetőségűektől éppúgy, mint a palesztin nemzetbeliektől. Az 1991-es
év elején a Népszabadság tudósítójaként cikksorozatot küld az
öböl-háború izraeli köznapjairól. A békésebb köznapokban is akad
feszültség; a palesztin kérdés is megosztja a közvéleményt. A
politikai küzdelem eseményeiről is több írás számol be. Az országjárás
alkalmat ad arra, hogy a kereszténység, a mohamedán és zsidó vallás
peremén létrejött szektákról közvetítsen ismereteket. Érdekes az az
eszmefuttatás, amelyben a kisebbségek kérdését az 1990-től erősödő
orosz bevándorlók helyzete kapcsán feszeget. Vérbeli krónika Izrael
elmúlt tíz esztendejéről.
|
