|
KÖLCSEY Ferenc
Kölcsey életművében a versek száma nem nagy: ez a kiadás mindössze
másfélszáz költeményt tartalmaz. Azt, hogy a vékony kötet mégis milyen
értékeket rejt, milyen tanulságokkal szolgál a mai olvasónak is, csak
úgy ismerhetjük fel, ha a verseket olvasva felfejtjük a romantika
díszítményeinek "rózsaláncát", a napjainkra elavultnak érzett
hasonlatfüzért, és engedjük, hogy a veretes szavakból, az "étheri tűz,
báj s hang" (Ajánlás) zenéjéből az örökérvényű igazságok hassanak
ránk. Ha elfogadjuk, amit önvallomásában a költő magáról hangoztat:
"Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak... " (Kölcsey),
mindjárt átélhetőkké válnak hazafiúi érzelemtől fűtött lelkes szavai,
jelmondatokká nemesedett igéi "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza
fényre derül!" (Huszt), "A haza minden előtt!" (Emléklapra), a
Berzsenyit visszhangzó sorok: "Romlasz magyar nép, romladozol hazám, /
És lassan ötlő féreg emészt belől..." (Rákos): élő tanulságként
szolgálhatnak. A költő Kölcsey nemcsak a korai magyar romantikának
(egyesek szerint preromantikának), hanem a magyar költészet egész
történetének is egyik legnagyobbja. Görög és német mintákon tájékozódó
poétikájának szellemében a költő a magyar líra legszebb "éteri"
költeményeit, a magyar népdal tanulmányozása eredményeképpen a múlt
század néhány legjelentősebb műdalát, filozofikus szellemű
patriotizmusa kifejezéseképp pedig a klasszikus magyar irodalom néhány
abszolút remekművű hazafias énekét alkotta meg (A Holdhoz; Géniusz
száll; Csolnakon; Himnusz; Zrínyi dala; stb.).
|
