|
Leena KROHN
DONNA QUIJOTE ÉS MÁS VÁROSLAKÓK
A finn írónő kötete harminc olyan egy-két oldalas írásművet tartalmaz,
amelyekben Donna Quijote szólal meg, vagy őt faggatják, vagy éppen
csak megjelenik a színen. A címszereplő roppant különös lény: nőnemű,
de nemtelen is, entellektüel, de ősi, természetes lény is, a
zen-buddhizmus tanítványa, de a józan ész képviselője is, mások
problémáinak megfejtője-megoldója, de ő maga mégis gyötrődő,
tanácstalan ember. E kisprózák tekinthetők akár prózaverseknek is,
hiszen megformálásmódjuk költői, de tekinthetők gyakorlati
tanácsadásoknak is, hisz fontos emberi (főleg női) problémákat
boncolnak, velük kapcsolatban foglalnak állást, adnak útmutatást.
Különös, többszörösen összetett írások, ennek ellenére hatásuk
végtelenül egyszerű, egynemű. Az egymást régen nem látott szeretők
találkoznak, és - jóllehet be nem áll a szájuk - nem tudnak egymásnak
elmesélni semmit; a leány nyakán különös folt látható: "kiszívták" -
mondja, és a fiú nem tud mit kezdeni ezzel az "információval",
egyszerűen nem érti a "kozmikus" eseményt; egy fiatal nő arról vall
Donna Quijoténak, mi szeretne lenni, és vallomás közben döbben rá,
maga sem tudja; a címszereplő cellának érzi lakását és újat keres,
nincs, nem lehetséges új lakás; mit mondhatott volna egy réges-rég
meghalt kislány a megerőszakolójának? Ha ez kiderül, kiderül az is,
van-e, lehet-e jóvátétel e földi életben. Ilyen és hasonló, esemény
nélküli "sztorik" találhatók a könyvben, mindegyik mély értelmű és
egyiknek sem lehet levonni a tanulságát, megfogalmazni a mondandóját
(Tavaszest; Nyárfák; Cselekedeteink emléke; A cella; A torony stb.).
Az írások zártak, önmagukban és önmagukért állanak, de valami
rejtélyes korrespondancia, összefüggés van köztük, amelyet azonban az
olvasónak magának kell kitalálnia, az összefüggéseket magának kell
megalkotnia. Egyszerre nagyon költői és nagyon filozofikus írások a
kötet darabjai - művelt olvasók "csemegéje" lehet.
|
