KRÚDY Gyula

A VÖRÖS POSTAKOCSI + ŐSZI UTAZÁSOK A VÖRÖS POSTAKOCSIN

Krúdy 1913-ban, Kiss József megrendelésére irta A vörös postakocsi című, s példátlan sikert aratott regényt. A Hét c. folyóiratban jelent meg először a "pesti vásárt" bemutató sajátosan Krúdy-regény, valójában inkább novellafüzér, vagy prózai költemények sorozata. Regénnyé a közös hősök személye teszi: a hires kártyás, lóversenyző Szemere Miklósról mintázott Alviczi Eduárd, a Szinbádként saját alteregójának tekinthető Rezeda Kázmér hírlapíró, a szintén valóságos személyekről mintázott két Pattantyús-utcai hölgy, Horváth Klára drámai és Fátyol Szilvia operett színésznő.

A magyar széppróza szecessziós vonulatának remeke mindkét regény. Cselekményük igen karcsú pilléreken nyugszik, s ez is csak arra szolgál, hogy az író a bölcselkedő, a lírai, látomásos prózafutamait összetartsa. Szerelem és halál, rajongás és bánat ellentétei adják az alaptónusokat: egy letűnt világ színes legendáriuma szövődik belőle.

A Vörös postakocsi a múlt század Pestjének merkantil, busongó mámorba hajló világát igézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek szíve újra lángralobban Horváth Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége öngyilkossági kísérletbe is hajszolja és bár szerelmese felépülését segítve mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára. Már ebben a regényben is felbukkan Alvinczi Eduárd, igazi főfigurává azonban az Őszi utazások a vörös postakocsinban nő. Ez a különös, extremitásaiban, indulataiban szélsőséges magyar nábob a bécsi udvar és a pesti lóversenypályák között ingázik. Mivel az uralkodóval összekülönbözik, nagy és rejtélyes útra indul. Medvefalvi kastélyába megy egy különös kompánia kíséretében, s ezek között találkozunk ismét Rezeda Kázmérral. Ezúttal egy bájosan kancsal parasztlány, Krónpinc Irma a szerelme. A máramarosi hegyek között különös, babonás dolgok történnek: Alviczi rejtélyes vendégéről kiderül, hogy nem más, mint a túlvilágról visszatért Rudolf királyfi. Az elégikus alaphang mindvégig sejteti Rezeda Kázmér szerelmének végkimenetelét, az újabb csalódást, a szerelmesek elválását.

Mindkét regény a Krúdy-életmű legérettebb írói vonásait mutatja: az egymásba úsztatott, vízuálisan gazdag, álomszerű képsorokat, az anekdoták, legendák, látomások elemeinek sűrű, bódító összefüggéseit remekül - szinte zenei módon - hangszereli az író, amely csakis az ő sajátja a magyar irodalomban.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez